Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - MÁLYUSZ ELEMÉR (1898–1989) : MÁLYUSZ-EMLÉKÜLÉS, MAKÓ - Kristó Gyula: Mályusz Elemér, a krónikakutató / 174–179. o.

Mályusz Elemér (1898-1989) 175 Mályusz Elemér egy hozzám intézett, 1981. június 28-i keltű levelében így szólt erről az írásáról, amelyből az imént hosszasabban idéztem: „Fogalmazásom lírai és legalábbis szokatlan. De ha egyszer úgy érzem, hogy így tudom szívem szerint leginkább kifejezni magamat, vajon köteles vagyok csak megszokott szakszerűséggel fogalmazni? Egy szakkutatónak nem lehet érzelmi élete, nem követheti szépírók példáját? Örökre kötve legyünk a fáradt sablonokhoz?" Még egy motiváció mozgatta Thuróczy Jánossal kapcsolatos kutatásaiban Mályuszt. Ottokár Lorenznek a középkori német történeti forrásokról szóló, több kiadást megért 19. századi kézikönyve azt írta a szerzőről, hogy „Thuróczy nem volt magyar, hanem Északnyugat-Magyarország azon leigázott szláv néptörzséhez tartozott, amely később is túlnyomórészt pótolta a magyarok irodalmi tevékenységének hiányait".

2 Mályuszt ez esetben azonban nem érzelmek vezették — még ha a felszínen ez esetleg ekként is jelentkezik —, hanem szigorúan a realitás. „Már anyaggyűjtés közben kétségbe nem vonható ténynek tűnt fel előttem annak megállapítása — írta 1981-ben —, hogy Thuróczy családja magyar etnikumú és anyanyelvű volt. Bizonyítékul azok az oklevelek szolgáltak, amelyek a falut, amelyben a család élt s amelyről nevét vette, a benne épült templom védőszentje után magyarul Szentmihálynak, sőt régiesen Szentmihályúrnak is nevezték (1420)". Mályusz Elemér 1922-ben megjelentette Turóc megye létrejöttéről szóló, iskolateremtő alapművét,

3 de Thuróczy Jánosra vonatkozó kutatásait lankadatlan szorgalommal folytatta tovább. „Arra — tekintett vissza 1981-ből Mályusz —, hogy a krónikával mint írói teljesítménnyel kezdjek foglalkozni, tanári munkám ösztönzött. Az egyetemi tanításnak, a medievisztika művelésére az egymást követő scolaris generációk felkészítésének elengedhetetlen feltétele volt megismertetni, hogy az elbeszélő kútfőknek mi a forrásértéke. Ezekhez a szemináriumi gyakorlatokhoz alapul ismételten tettem egy-egy csoport munkájává a krónika szövegének elolvasását és megbeszélését. 1944-ben elérkezettnek találtam az időt, hogy összefoglaljam szövegelemzéseim eredményeit". A kéziratot az Akadémia már 1944 nyarán kinyomtatta, rajta feltüntette az előadás kitűzött időpontját, 1944. október 16-át. Ez a nap Magyarország története egyik legtragikusabb eseményének, a nyilas hatalomátvételnek a napja lett. Mályusz szóbeli elbeszéléséből tudom, hogy a Budapesten uralkodó kaotikus viszonyok ellenére — kötelességtudattól hajtva, testi épsége kockáztatásával — budai lakásáról átjutott a Dunán, s az Akadémián eleget tett hónapokkal ezelőtt vállalt feladatának. (Jóval utóbb ezt Mályusz ellen fordították: „mintha mi sem történt volna, a II. osztály megtartotta október 16-án esedékes felolvasó ülését. Mályusz Elemér adott elő a középkori krónikaíró Thuróczi [!] Jánosról... Az Osztály tagjai közül az előadón kívül csupán ketten, más osztályokból pedig négyen voltak jelen, — ez volt az egész hallgatóság".

4 Tőle tudom, ez az igaztalan beállítás nagyon bántotta.) 1981-ben ekként foglalta össze ekkori szándékait: „Miután, érzésem szerint, mindazokat az információkat elmondottam, amelyek egy középkori krónikás életéről és munkájáról a történeti forrásanyagból összegyűjthetők és miu2 OTTOKÁR LORENZ: Deutschlands Geschichtsquellen im Mittelalter seit der Mitte des XIII. Jahrhunderts. I. Berlin, 1886.342. 3 MÁLYUSZ ELEMÉR: Turóc megye kialakulása. Bp., 1922. 4 A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada 1825-1975. Főszerk. PACH ZSIGMOND PÁL. Szerk. VÖRÖS ANTAL. Bp., 1975. 309.