Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Kálnoki Kis Tamás: Reménytelen reménységben, avagy remény a reménytelenségben : Kelemen Lajos dokumentum(típus)ok az 1940-es évekből / 143–163. o.

Káinoki Kis Tamás: Reménytelen reménységben, avagy remény a reménytelenségben \ 57 szóban forgó levelében is utalt. Ezért hát a levél udvarias tartózkodást és rokoni szeretetet egyaránt érzékeltető megfogalmazása. Ismeretlen — gyaníthatóan a bizalmatlanság hét lakatja alatt őrzött kolozsvári levéltárak mélyén fekszik el — az a levél, amelyre válasz Kelemen Lajos levele. Az sem tisztázott ezideig, hogy milyen konkrét eredménnyel járt a levél címzettje, az öreg rokon által alaposan kicövekelt kutatási területen. Azt azonban tudjuk — és engedtessék itt meg a veretes példázat szóhasználata —, hogy az elvetett mag termékeny talajra hullott. Mert, hogy még abban az évben (tudniillik amikor a levél íródott) polgári iskolai, majd tanítóképző intézeti tanári képesítést szerzett Veress Judit. Sajnálatos, hogy 1976 óta már ő is az életrajzi lexikonok által számon tartott néhaiak társaságához tartozik. Kelemen Lajos — Veress Judithoz Kolozsvár, 1948. jan. 11. délben Kedves Húgom! Nagyon megörvendtem a levelének, mely csaknem egyszerre érkezett a Kfelemen] Miklós

37 öcsém levelezőjével, s így Szeged és Kolozsvár között a forgalmat föllendítették. Egyébként a posta csigalábon jár. Húgom karácsony szombatján írott levele ide hozzám I. 7-én d[él]e[lőtt] érkezett. De jó, hogy megérkezett, mert ezzel nem minden levél dicsekedhetik néha. A tavaly nekem is veszett el belföldi levelem, s a tavalyelőtt egy Miklós öcsémhez Szegedre írott hosszú levelem, melyben 1944 őszétől fogva beszámoltam magamról, oda soha sem érkezett meg. így aztán a bizalmunk nem éppen acélosodik, s az ember nem szívesen fizeti az elég drága portót olyan levél után, melyet kézen-közön elsüllyesztenek. Én nem írok államtitkokat senkinek. Nem is tudok ilyesmiket. Aki reám is gyanakszik, az legfennebb rossz szaglású szimatoló, az idejét hiába vesztegeti jámbor levelekben állambiztonság-veszélyeztető összeesküvés, vagy kémkedés keresésével. Ha 70 évig nem foglalkoztam ilyesmivel, most a 71-[edik]ben már nem kezdem, se nem folytatom. Kedves Húgom írta, hogy volt nálam Kolozsvárt a Könyvtárban. Bizony én arra csak úgy emlékezem, mint egy nagyon régi álomra. Hivatali helyiségemben régebb nagyon sok kutató keresett föl az ismerősökön s rokonokon kívül. Ezek képe elmosódik, emléke összefoly[ik] az idős ember emlékezetében, s én Húgomat kétségtelenül nem ismerném meg már, de Húgom is aligha engem, mert azóta több mint 6 évet öregedtem, s 20 kilót fogytam, paizsmirigy túlműködésem miatt. Nagyon kezdek hasonlítani a Szádeczky-féle régi Magyarország története tankönyve

38 I. kötetének Capistranoi Szent János képéhez, csakhogy nem barát-ruhában járok. A levél Polgár Ákos (Budapest) tulajdona. Közzétételének engedélyezését neki köszönöm. Hálával tartozom továbbá Kelemen Miklósnak (Budapest), mert maholnap évtizedekben mérhető idővel ezelőtt felhívta figyelmemet erre a levélre és saját kezével lemásolva eljuttatta hozzám azt. Legutóbb a levél hollétének, illetve jelenlegi tulajdonosának felderítésével, valamint a közlési engedély kieszközlésével sietett segítségemre. Kelemen Miklós (Marosvásárhely, 1888. szept. 10,-Szeged, 1973. júl. 15.) MÁV felügyelő, Kelemen Lajos testvéröccse. SzÁDECZKY LAJOS: Magyarország története. 1. rész: a mohácsi vészig. A középiskolák 3. oszt. számára. Bp., 1901.