Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Kálnoki Kis Tamás: Reménytelen reménységben, avagy remény a reménytelenségben : Kelemen Lajos dokumentum(típus)ok az 1940-es évekből / 143–163. o.

Káinoki Kis Tamás: Reménytelen reménységben, avagy remény a reménytelenségben \%~j Ez az anyag hatalmas, vastag kötetekből, s kisebb mennyiségben aktákból is állott. Zalathnán már régebb se volt jó kezelés alatt, s ezt az Erdélyi Múzeum folyóirat egy kis cikke már 40 év előtt szóvátette. A föhatalomváltozás után egyes akták szatócs és mészáros kezekre jutottak, csomagoló papirosnak. A behozatal a mentés szándékával történt. Az anyagot a beérkezéskor a mellékelt alaprajz vázlaton a 2. számmal jelölt kis szobában helyezték el, mely aztán ezzel zsúfoltig meg is telt, s dohos szagjával elárasztotta a két másik szobát is. A most már zsúfolt helyiségekbe több anyagot nem lehetett elhelyezni. Mégis pár év múlva 140 fenyődeszka-ládában behozták ide Udvarhely vármegye levéltárát is. Ezt már nem tudták másként elhelyezni, minthogy az alaprajzon a 10. számmal jelzett kapualjat előbb csak a nap nem világos óráira, később egészen is lezárták az utca felől, s a levéltár anyagát a ládákban oda rakták le. De ide nem fért mind el, s ezért a ládáknak majdnem felét a 11. számmal jelzett helyen, az udvaron, az emelet helyiségeibe vezető vastornác alá, a fal mellé helyezték el, egymásra rakva. A nagy anyag aztán évekig itt maradt, a tornác alatt, az udvar felé szabadon állva, nyílt udvaron, csapó esőben, vagy téli havazásban kitéve az időjárás viszontagságainak is. A közhit szerint ennek a levéltárnak behozása azért történt, hogy az Udvarhely megyei székelység ne tudja igazolni e levéltárból székelységét, illetve magyarságát. Annyi bizonyos, hogy az anyag évekig kibontatlanul, s bárki részére hozzáférhetetlenül hevert a kapualjban és a tornác alatt. Ez a helyzet aztán csak akkor módosult, midőn az Állami Levéltár átköltözött 1938-ban új helyiségébe. Itt a régi Külső Magyar utca északi során egy kert közepébe épült szövőgyár nagy termeibe, az oda készített faállványokra föltették azt az anyagot is. Mivel azonban a becsomagolásnál semmi jegyzéket se készítettek: a terjesen összehányt és összezavarodott anyagot minden rend nélkül rakták föl a polcokra, s így az azután is használhatatlan maradt. Az új levéltári helyiségben kapott helyet az 1876-ban túlnyomólag Nagy-Küküllö megyébe olvadt Felső-Fehér megye levéltára is. Ennek köteteit és kötegeit Segesvárról hozták föl. Még később jutott be Kolozsvárra Torda-Aranyos vármegye levéltára, 1763-tól kezdődő szép, rendes jegyzőkönyveivel, s az egykori Aranyos-szék XVII. század közepétől kezdődő jegyzőkönyveivel és kötetekbe kötött okmányaival. Ez az anyag is teljesen összehányva jutott fel az Állami Levéltárba. A jegyzőkönyveket a tordai liceum igazgatója — ki egy ideig prefektus is volt — szekérrel vitette a lakására, használatra, s egy részüket egyenesen onnan szállították be Kolozsvárra. Végül Gera nevű 80 éves gör[ög] kat[olikus] nyugalmazott esperes szerint idejött volna be Szatmár megye levéltárának egy része is. Ő adatokat kért onnan, s a Levéltártól nyerte azt az értesítést, hogy a levéltárat ide hozták be. Én ezt az anyagot azonban nem láttam, sem érkezéséről közvetlen adatot nem ismerek. Mindezt 1940. szeptember 8-10. napjain a románok felcsomagolták és Torda irányába elszállították. Kolozsvár, 1940. október 12. Kelemen Lajos nyug[almazott] levéltáros 12 (Külső) Magyar utca 45. 13 Gera Sándor Szatmár megyei görög katolikus lelkész. Felesége rokonai ügyében kutatott ekkor az Erdélyi Múzeum Levéltárában.