Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Kálnoki Kis Tamás: Reménytelen reménységben, avagy remény a reménytelenségben : Kelemen Lajos dokumentum(típus)ok az 1940-es évekből / 143–163. o.

KÁLNOKI KIS TAMÁS REMÉNYTELEN REMÉNYSÉGBEN, AVAGY REMÉNY A REMÉNYTELENSÉGBEN Kelemen Lajos-dokumentum(típus)ok az 1940-es évekből IN HOPELESS HOPE OR HOPE IN HOPELESSNESS: Lajos Kelemen, the learned archivist of Kolozsvár (Cluj, Románia), presented the data found during his research activity in Transylvanian archives in the form of extensive letters to friends and colleagues, which were at the same time documents of high literary value. The article offers a selection of these letters to demonstrate the characteristic output of this remarkable scholar, which described events in the 1940s, the situation in Hungárián archives in Transylvania, the history of Domokos Gyallay-Pap's family, and methods of access regarding the archives of the Bethlen and Teleki families. A bécsi döntésekkel visszacsatolt területek levéltárainak főfelügyeletére a Magyar Országos Levéltár főigazgatója kapott megbízást. Az intézmény tisztviselői, kiküldöttei helyszíni adatgyűjtések során tájékozódtak a levéltárak állapotáról a területek átvétele után. Számba vették a legsürgősebb tennivalókat. A fófelügyeleti tevékenység (amely az 1929. évi XI. te. 29. §-ából következett) a történelmi jelentőségű levéltári iratanyag biztonságos elhelyezésére, tudományos szempontokon alapuló rendezésére, szakszerű kezelésére, nyilvántartására és a kutatás feltételeinek biztosítására irányult. A kiegyezés utáni Magyarországon 1880-ban végeztek először országos levéltári adatfelmérést. A kérdőpontos adatfelmérésre azonban az érintettek leginkább lakonikus rövidséggel válaszoltak. Ezért volt nagy jelentősége a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (= VKM) 16.086/1939. III. sz. rendeletének, amely az Országos Levéltár főigazgatóját hívta fel arra, hogy — felügyeleti kötelezettségeivel összhangban — a közhatósági levéltárakban és irattárakban végeztessen adatgyűjtést. Az erdélyi megbízott Kossányi Béla országos főlevéltárnok volt. Herzog Józseftől, az Országos Levéltár főigazgatójától, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum ügyvezető alelnökétől arra kapott felhatalmazást, hogy „tekintse meg a vármegyei, városi, egyéb közhatósági és közhivatali, egyházi és esetleg magánlevéltárakat" (1940. szeptember 30., 290-1940. Magyar Nemzeti Múzeum Tanács szám). Ennek során meg kellett állapítania, hogy érte-e valamilyen károsodás a szemlézés körébe tartozó levéltárakat az 1918 óta eltelt 22 év alatt, és — ha a helyzet úgy kívánná meg — helyezze biztonságba azokat. A tapasztaltakat a helyszínen jegyzőkönyvben rögzítették. A felkéréshez egy ún. nyílt rendelet tartozott, amelyet a VKM állított ki nevezett részére, 1940. szeptember 30-tól október 15-ig terjedő, majd 18-ig meghosszabított érvénnyel. A szóban forgó terület ekkor azonban még katonai (köz)igazgatás alatt állott, ezért a nyílt rendeletben foglaltakat a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar láttamozta, illetve engedélyezte. A megbízott az így felszerelt rendelettel azután a helyi katonai parancsnokságokon jelentkezett. A kolozsvárin 1940. október 2-án. Kossányi október 8-án már Szászrégenben volt. Mindössze tehát 6 nap állott rendelkezésére ahhoz, hogy az alábbi 2 jelentés elkészítésére Kelemen Lajost felkérje, megnyerje. Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1-2. szám. 143-163.