Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából / 3–31. o.

Tringli István: Jagelló-kori levelesítőjegyzék Zalából 21 A kisnemesség sérelmére elkövetett hatalmaskodásokat ügyesen kriminalizálták a jegyzékek összeállítói. 1481-ben Szlavóniában nem féltek maguknak a báróknak proscribálásától sem, ez ott akkor azonban különleges pillanat volt. A Zágrábban tartózkodó Mátyás király biztatására tették, aki így akarta a helyi ellenzéket sarokba szorítani. Zalában taktikát változtattak, a várnagy saját szakállára elkövetett cselekményként állították be a történteket, melyekben szó sem lehetett semmiféle jogos okról, pl. az uradalom érdekéről, ily módon lator módjára elkövetett bűncselekménnyé változatatták a hatalmaskodást. Hasonló eljárást követtek Gersei Pető familiárosainak és jobbágyainak ügyében is. Gersei házát és családját előtte már amúgy is sikerült befeketíteni, hiszen a királyi gyermekek udvarmesterének, Jánosnak otthon élő édestestvérét, Györgyöt homoszexualitásért és ifjak megrontásáért levelesítették. A levelesítések alkonya A levelesítetteket főbenjáró ítélettel {sententia capitalis), azaz fejük és összes javaik elvesztésével sújtották. így járt Gersei Pető György is. Testvére befolyása természetesen elegendő volt ahhoz, hogy a királytól kegyelmet kapjon. Valószínűleg hasonlóan járt a levelesítették túlnyomó többsége. A királyi kegyelemlevél nagyon körültekintően fogalmazott. Az uralkodó Pető György bűnösségét nem hitte el, így a bíróság ítéletének jogosságát is megkérdőjelezte, de rögtön azt is hozzátette, hogy ha a vád igaz is lenne, ő akkor is kegyelmet ad. Az 1512. évi zalai közgyűlés levelesítő jegyzéke sok új, a középkori jogfelfogástól eltérő jelenséget mutat. A magyar jogfejlődés mégsem ezen az úton haladt tovább. A közgyűlés és vele a levelesítések kora lejárt, mégpedig három okból. Épp a közgyűlési újítások tették értelmetlenné a közgyűlések további tartását. Ha ezután csak a megyének volt joga megbüntetni az elítéleteket, akkor egy ilyen közgyűlésen ott lenni nem jelentett mást, mint bármelyik bíróság ítélethirdetésen részt venni. Ha közgyűlésen tett panaszt valaki egy bűnöző ellen, akkor ugyan számíthatott arra, hogy hamar elégtételt nyer, csakhogy ezzel a sommás eljárással legfeljebb ö lehetett elégedett. A bűnügyekben ugyanúgy szükség volt vizsgálatra és bizonyításra, mint más esetekben, a közgyűlésen pedig erre nem volt lehetőség. Tarthatatlan volt az is, hogy elvileg mindenki egyforma büntetést kapott: tolvajt, verekedőt és rablót egyformán halálra ítéltek, azonban nagy részükön egyformán nem hajtották végre az ítéletet. Ez az eljárás nem felelt meg annak az elvárásnak, hogy kire-kire érdeme szerint mérjék ki a büntetést, azt viszont valóban végre is hajtsák. Az itt közreadott zalai lajstrom becsét az adja meg, hogy egy átmeneti korszak viszonyairól tudósít. Eddig összesen 32 proscriptiós jegyzéket sikerült összegyüjtenem az ország területéről, de közülük ez az egyetlen, amely az 1486. évi dekrétum szerint tartott congregatio generálison kelt. A forrásra Holub József zalai monográfiája hívta fel a figyelmet, közlése és feldolgozása azonban eddig nem történt meg.

36 ' A kegyelemlevél szóhasználatában a György elleni vád a domus és a família tisztességét (honestas) érintette. HOLUB J.: i. m. 195. A tanulmány végén szereplő kimutatás megyénként készült, két megye gonosztevői azonban egy másikkal közös jegyzékben lettek levelesítve, ezért beszélek csak 32 jegyzékről. Köszönettel tartozom Engel Pálnak és Rácz Györgynek, akik saját gyűjtésüket rendelkezésemre bocsájtották. A zalai jegyzéket használta FEHÉRTÓI KATALIN: Husziták voltak-e a Heves megyei hereticus-ok? Századok, 107. (1973) 435. is. E tanulmányra Érszegi Géza hívta fel figyelmemet, akinek segítségét köszönöm.