Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Dobák András: „Azt hittük, hogy a győzelem urai leszünk, s íme lealáztatás szolgáivá lettünk” : a besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849–1851 / 157–193. o.

176 Közlemények természetesen mi őket azonképp szólítván. Itt azután békében voltunk, s hálából oly jól viseltük magunkat, hogy az ezredes igen meg volt velünk elégedve, amit bizonyít az, hogy pár havi szolgálat után majd mindnyájan altisztek lettünk." Azonban igen gyakran a parancsnokok másként viszonyultak, másként gondolkodtak a rájuk bízott honvédtisztekről: „nem gorombáskodik vele minden hetyke hadnagy vagy durva káplár mint velünk."

95 Virághalmit és honvédtiszt társait minden felettese „bestiának" szólította, ennek magyarázatát adja az a hozzáállás, amit ezredesük fogalmazott meg eképpen: „Bánják meg önök amit cselekedtek, vegyék tekintetbe kegyelmünket, kik a helyett, hogy önöket a legelső fára köttettük volna, a háromszázados fényes hadseregbe fogadtuk be, hol, ha jól viselik magukat néhány év múlva altiszti rangra is vergődhetnek." Vadnay írásában Favancourt ezredes így magyarázta meg a honvédtisztek jogállását a századosoknak: „Ezek a hadifoglyok (...) közlegények lesznek és maradnak. Mindent tenniök kell, mit a többinek. Ne feledjék, uraim, hogy ezek büntetésül kerültek hozzánk!"

97 Nem volt ritkaság, hogy a tisztek és altisztek beosztottjaiknál kevésbé voltak műveltek, kevésbé voltak jól képzett katonák, amiért is szükségesnek érezhették, hogy folyamatosan jelezzék közkatonáiknak, hogy ők a parancsnokok: „Időmet politicai vitákkal töltöttem korlátolt gondolkodású őrmestereimmel." „Az osztrák tisztek bizakodottságukban a katonai méltóság legszentebb törvényeit annyira lábbal tiporják (...) és tisztelet és becsület e részben a muszkáknak(...)".

98 „Parancsnokunk, egy granicsár főhadnagy, bárdoltalan magaviselet által vélte bebizonyíthatni, hogy ő most feljebbvalónk, mi pedig nem vagyunk egyebek közkatona alárendeltjeinél. A legcsekélyebb szóbeszéd vagy nem menetelés közben előforduló rendetlenség megfigyelése elég okot látszott neki szolgáltatni arra, hogy 25 botot vágasson akár melyikünkre."

99 Ekkor nem volt igazán más lehetősége a közbakáknak, mint elfogadva a helyzetet, engedelmeskedni: „Egy osztrák tiszt gorombaságait tűrnöm kellett."

100 „A városban szédelgő osztrák tisztek egy része minden alkalmat fel használt valami czivakodás meg kezdésére, de tudva czéljokat, halgattunk s tűrtünk, nehogy bajba keveredjünk a kajánok által."

101 Azoknak, akiket a család bőségesen ellátott pénzzel, volt egy másik lehetőségük is, hogy a tisztek hozzáállásán változtassanak: „A mi szállítmányunk káplárjai gazdag borravalóink fejében inkább mint nagyúri komornyikok viselték magukat irányunkban."

102 „Dec. tizenkettedikén egy év után első levelet kaptam szüleimtől sok pengővel. E naptól * VAJDA J.: Lm. 149. 95 VADNAY K.:i.m. 148. 96 ViRÁGHALMl F.: i. m. 41. 97 VADNAY K.:i.m. 146. Egy besorozott, 39., ül. 3. uu PODMANICZKY F.: i. m. 330. Egy hátszegi, 15. Egy besorozott, 11. 102 VAJDA J.:i.m. 145.