Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Dobák András: „Azt hittük, hogy a győzelem urai leszünk, s íme lealáztatás szolgáivá lettünk” : a besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849–1851 / 157–193. o.

Dobák András: A besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849-1851 163 A mü stílusa igen találó: kerüli az érzelgős, patetikus részleteket, miközben történetei mégis megelevenednek, élettel és érzelemmel téliek. Természetesen legbelső érzéseiről, gondolatairól jóval kevesebbet tudunk meg, mint a naplókból. Podmaniczky helyzete eltér az eddig feldolgozott irodalmakétól: bárói származása, arisztokrata barátainak támogatása és anyagi lehetőségei megkönnyítették számára a viszontagságok elviselését. Ez azonban nem jelenti, hogy mindazokat a testi és lelki megpróbáltatásokat nem kellett elviselnie, amit bajtársainak: „Folytonosan bokán túl érő hóba menteltünk, a mely dél felé felengedvén, teljesen átnedvesítette lábbelinket, — úgy annyira, hogy én például az első hét alatt a folytonos átázás következtében mindkét lábam körmeit elveszítvén, a legnagyobb kínok között birtam csak az egyes 5-6 mérföldnyi távolságú állomásokat végig gyalogolni. Ellátásunk a lehető legrosszabb volt, mert a veronai transport — laktanyában mind megférgesedtünk, s azontúl a kisebb állomásokon az éjjeleket istállókban valánk kénytelenek eltölten — átnedvesült, s átfázott lábakkal, éhségnek s nyomornak kitéve." (I. m. 356.) Gyakran azonban címe és pénze megkönnyítette életét. (Uo. 344.) Tisztjeiről csak a legjobb véleménye van. Ez volt az „...első és utolsó eset, hogy valamely császári tiszt illetlenül bánt volna velem — sokan közülük előzékenyek, míg mások ha szigorúak is, de legalább igazságosak valának velem szemben" (I. m. 344). 1850 júniusában szabadságoltatással szabadult. F) Vajda János

19 Vajda János (1827-1897) költő, a márciusi ifjak egyike, majd közhonvéd és hadnagy a szabadságharc alatt. A váli gyermekévek után Székesfehérvárra, majd Pestre megy, ahonnan vándorszínésznek áll be. 1844-tŐl jelennek meg versei, amelyek hamar népszerűvé teszik. „Ott volt 1848 márcz. 15-én a Pilvax-kávéházban, midőn a fiatalság a forradalmat kikiáltotta." A szabadságharc alatt hadnaggyá léptették elő. Kényszerbesoroztatása után (1850) csak 1853-ban tér vissza Pestre. Hírlapíró és szerkesztő. Betegeskedése és bizonyos rágalmazások miatt 1864 és 1867 között visszavonul. 1869-ben országgyűlési képviselőnek választják. Vajda két cikke a Vasárnapi Újság 1869. évi számaiban jelent meg. Az első („A bujdosás. Kép 1849-ből") a fegyverletételtől a besoroztatásig tartó időszakot, míg az „Egy besorozott naplójából. 1850-51." az olaszországi besoroztatásának idejét dolgozza fel. Vajda írása nem illeszkedik az eddig tapasztalt visszaemlékezésekhez. A fent ismertetett naplók és visszaemlékezések a tapasztalt borzalmakat és átélt szenvedést voltak hivatva megörökíteni, Vajda e „tragikomikus"

21 helyzet visszásságát, illetve az eltöltött egy év kellemes, patetikusan felemelő jeleneteit örökíti meg. Mintha Vajda nem is ugyanazon hadseregbe lett volna besorozva, mint a többiek. Az, hogy a bécsi és az olasz nép csodálattal veszi körbe a volt honvédtiszteket, azt más is megírta már, ha nem is ennyire felemelően. Másoknál is volt tisztességes, a magyarokkal rokonszenvező cs. kir. tiszt, de a besoroztatás árnyékos oldalai mindenki másnál ezeket az előnyöket ellensúlyozták, míg Vajdánál a mü összbenyomása pozitív marad. Ennek több oka is lehet: egyrészt tényleg 19 VAJDA J.: i. m. 135-150. 20 SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1914. XI. 754-756. 21 VAJDA J.:i.m. 144.