Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században / 99–131. o.
Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században 125 élve bűnüldözési, közrendvédelmi feladatot is elláttak. Működésük nem volt mentes a túlkapásoktól sem, amint ezt az ellenük indított perben elrendelt tanúvallatás állításai is mutatják. 1585. május 19-én a felperes Eötwes Hieronim nevében állított két tanú, Szakmári Anna, a néhai kolozsmonostori Borbély János özvegye és Catherina asszony, Szakmáry Anna lánya, Kanasia György — a fejedelem testőreinek tizedese (decurio peditum praetorianorum) — felesége egybehangzó állítása szerint az alperes Debreceni Ötvös Jánosné azzal vádolta a felperest, hogy tőle 400 forintot és egy lovat lopott, mire „Pénteki napon a fejedelem darabonti szállának be — egyiknek Lukács vala neve — Ötvös Hieronimmal" Szakmáry Anna kolozsvári házába, ahol is megbilincselt foglyukat egész éjjel válogatott kínzásoknak vetették alá. A fejedelemség legfontosabb közjogi aktusának, a fejedelem beiktatásának szertartásrendjében is hangsúlyos szerep jutott — a 17. században már jól láthatóan a fejedelmi hatalmat is reprezentáló — kékeknek. Báthory Zsigmond első, 1589-ben Meggyesen történt beiktatásán „nyolcz trombitást néhány dobossal a városház tornyán helyeztek el, a fejedelem kék haczérit (a darabontokat) két sorban és két rendeben annak lakától a templom ajtajáig állíták fel ... Most megkezdődött a nagy ebéd, melyre az országgyűlés hivatalos volt: mintegy 12 asztalra. A kék darabontok a kerek piacon körbejárva, háromszor lőttek egymás után, míg a vár faláról ágyúkkal s mozsarakkal durrogtattak." Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kékek a harcérintkezéstől mindig távol maradtak volna, sőt éppen hogy elitalakulatként vettek részt a csatákban. A Bekes Gáspár elleni küzdelem időszaka az (Fogaras, Kerelőszentpál), amikor az udvari gyalogság funkciói közül a katonai elitalakulat funkció kerül előtérbe. A kék drabantok a tizenötéves háború legsúlyosabb keresztény vereségét hozó, Mezőkeresztes mellett (1596. október 26-28.) lezajlott ütközetében is meghatározó szerepet játszottak, amiről a mezőkeresztesi ütközet névtelen tudósítója által értesülünk, aki nem más, mint a csatában a kékek vezetésével megbízott személy! Az alakulatot a csata folyamán akkor és csak akkor vetették be, amikor a gyalogság nem tudja tartani magát, illetve a keresztény seregek számára válságosra fordult a helyzet. Király Albert már említett szónoklata is egy ilyen helyzetben hangzott el, amikor is nyilvánvalóan utolsó lehetőségként dönt a kékek bevetése mellett: „így fiaim! Látjátok senki nincsen kihez úgy bízhatnám mint hozzátok. lm nem is segítik őket, majd, rosszul lészen az dolog, jertek segéljetek! ". A kapitányhoz, Lázár Istvánhoz pedig külön is szólt. Az udvari gyalogság a kézi lőfegyver gyors, pontos, ezáltal igen hatékony használatában tűnt ki a többi alakulat közül, midőn „emberül meglövöldözték, mégis futamtaták, mind az derekáig az töröPuskaport szórtak a fogoly ágyékára és meg akarták gyújtani, de ezt Szakmári Anna nem engedte. F 15 9. k.4lM2 v fol. 150 A fejedelmi beiktatásokra vonatkozólag VAJDA, passim; RÁCZ, 39-43. 1M EOEII1.96.,99. 152 „Azután Király Albert én kezembe atta az kék gyalogot". KOMÁROMY, 1892. 257. 153 „Az gyalog az szentegyház mellé voná magát, az lovas távol állott, addig onnan lőtték egymást ház mellől, rossz kemence mellől, hunnét, míg ismét mi Király Alberttal elő hoztuk az kék gyalogot,... ezekkel segítettük meg őket." Uo. 257., 260.
