Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században / 99–131. o.

Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században 115 talmazó, 1585. január 18-án Gyulafehérváron kelt (és 1585. február 5-én Báthory Zsig­mond által megerősített) magyar nyelvű végrendeletében fordul elő, majd a későbbiek­89 ben (Károlyi István 1587, Lázár István 1592) használata rendszeresebbé válik. Az „udvari" jelző a magyar nyelvű változatban (Nagfyságjos Báthory Sigmondnak Erdély Vaydanak nekem kegelmes feyedelmemnek Gialoginak Capitannyá) egyáltalán nem sze­repel. Ez a sajátosság a 16. században, sőt a 17. század első két harmadában is megfi­gyelhető. Életviszonyainak vizsgálatakor szembetűnő jelentős birtokállománya. Gyulafehérvá­ron és környékén — Taté (Tathe), Vájasd (yayasd), Karácsonyfalva (karachionfalwá) — és Kolozsváron bírt házzal, szőlővel. A birtokok méretéről, jövedelméről adatunk nincs, de jellemző lehet, hogy Vájasd jövedelmét a legidősebb — Sasa Jánosnak Nagy Barbarával kötött első házasságából származó — fiú, Mihály eltartására és taníttatására szánta a végrendelkező. Jánosnak és Lászlónak, a második házasságából származó kisebb gyermekének „gondviselőül és oltalmazóuP' Jámbor és hű" szolgálata (azaz a vajdával és környezeté­vel szorosabb, közvetlenebb viszonyt feltételező tisztének jó ellátása) fejében két igen­csak jelentős személyt — Báthory Zsigmondot és Gálffy Jánost — kérhetett és kért is fel. Halála a végrendelet és a megerősítés dátuma közti időszakban (1585. január 18­Gyulafehérvár, 1585. febr. 5. „Confirmatio Testamenti Egregii quondam Joannis Sasa, Capitaneipeditum Aulae Illustrissimi Principis Transylvaniae ". LR I. 28I-282 r fol. L. az egyes személyeknél: SUNKÓ. Két jellemző példa: 1591. jan. 8. „ En Karoli Istuan, az Erdeli Vayda eo Nag[yság]a fw Capitannia ", F 15. XI.199' fol. 1633. márc. 3.: „Nagy Pál gyalog kapitánunk". EM XXI. (1904) 69., TRÓCSÁNYI, 34., 354. A gyulafehérvári szőlő valószínűleg az 1581. aug. 6-án említett Sajgó ( Salygo) szőlőhegyen lévővel azonos. F 2 I. 32-33. Karácsony falva Gyulafehérvártól ÉK-re, 10-20 km távolságra található. Egy korábbi adomány szerint 1584. jan. 21-én a házasságtörésért elítélt Ferkeli Miklós egykori javait — Kolozsváron lévő házát, a hozzá tartozó szőlővel, kerttel és szántóval, a vétkes ugyanezen városban és környékén fellelhető egykori összes ingó és ingatlan vagyonával egyetemben — adományozza a fejedelem örökjogon neki és utódainak. LRI. 17. fol. Vajasdot már 1582. július 20-án Sasa János birtokaként említik egy birtokba állítási ügy kapcsán: „Egregy Gabrielis Czyaky. Laurentiophilippo et Blasio fyas Juratis Civibus in Vayasd, Joannis Sasa... " F 2 1.109. A két, Sasa János második házasságából származó kisebb fiúnak, Jánosnak és Lászlónak pedig anyjukkal, Tamásfalvi Annával együtt Karácsonyfalván kellett lakniok, és annak jövedelméből élniük. A Gyulafehér­váron lévő ház eladásából származó összeget a végrendelkező az árváknak adni rendelte. Feleségének annak újbóli férjhezmenetele esetére az Ernye nevű birtokot hagyta. „Kiwaltkeppen penigh tetcyk énnekem ez hogy en felesegem az ket kisseb gyermekymel karachionfalwan iakyék, es abból az iozagbol ellyenek. Az eóregbykfyamat penigh Mihalt tarchiak es tanittassak az vayasdy Jozagbol, ... ha felesegem ferhez megyén Ernyeót mindenesteól fogwa kewleón eó magának hagyom... Az Feyerwary házamat aggyak el es az arra legyen az en Arwayme... " LR I. 28l v fol. Ernye azonosítása gondot okozott, mivel a végrendeletből egyér­telműen nem derül ki, hogy a Nagy Küküllő vagy a Maros melletti településről van-e szó. Egy másik, az ár­vák későbbi sorsáról intézkedő forrás ( LR II. 319-320.) még három birtokot (Káposztásszentmiklós, Csiba, Fojfalva) tüntet fel Sasa János birtokaiként. Ezek fekvése miatt a Maros melletti Ernyét tartjuk valószínűbb­nek. 3 Gálffy János: 1567-1569: a nagyobb kancellária írnoka. 1576-1581: Aranyosszék királybírája. 1578­1581: kincstartó. 1583: főudvarmester, Báthory Zsigmond neveltetésének főfelügyelője. 1578-1593: tanács­úr. TRÓCSÁNYI, 27. „Az masikat {másik gyermeket} penigh Vrunk eo Nagfysajga hogy gondviselése ala Vegye kérem eó Nagfysajgat. " LR I. 28 r fol. L. a végrendelet VII. pontját.

Next

/
Thumbnails
Contents