Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században / 99–131. o.

\\0 Közlemények rányú személyi változások okai között bizonyára kiemelkedő fontosságú a tizenötéves háborúban elszenvedett veszteség, hiszen az udvari lovasság részt vett például az 1595. esztendő hadieseményeiben is.

61 A lovasok között, neveikből ítélve, nemcsak erdélyieket, hanem mintegy 10%-ban főként Moldvából, Havasalföldről (Postelnyk Radul, Radul fullajtár 1596-ban), Lengyelországból (Galicki Szaniszló, Visznoczky Szaniszló, 1586-ban) származókat találhatunk. A rendelkezésre álló források az udvari lovasság szervezetének részletes feltárását korántsem teszik lehetővé. Az alapelv azonban már jelenleg is felismerhetőnek tűnik. A fegyveres lovasokat fogadók — éppúgy, mint 1562-től a székely főemberek és lófök — a havonta fizetett zsoldnál alacsonyabb összegű évdíjat kaphattak az általuk készenlétben tartott hat-hétszáz katona után, és békeidőben ezek egymást váltva, kétszázankétszázötvenen rendes hópénzért szolgáltak az udvarnál. Háború idején az egész alakulatot mozgósították, és ilyenkor minden lovasért teljes hópénzt fizettek. Közismert az erdélyi fejedelemség központi kormányzati intézményrendszerének „középkori jellege". Kézenfekvőnek látszott ezért az esetleges kapcsolat — a lehetőségek engedte mértékben történő —- vizsgálatának kiterjesztése az udvari hadszervezet kérdésére is. Az összevetés alapjául — mint a fejedelemség korához időben is legközelebb álló, legrészletesebben feldolgozott — Jagelló-kori királyi udvar szolgált. Közös elemeket keresve mindenekelőtt a királyi udvari szervezet azon sajátossága szembetűnő, miszerint a „tágabb értelemben vett palotások azaz az udvari személyzet bizonyos számú lóra kap fizetést, ami fegyveres lovast jelent. Egyik feladatuk a katonáskodás". Ez a szervezeti alapelv és fizetési rend érvényesült a fejedelmi udvari lovasság esetében is. Különösen jól látható ez az 1586. évi jegyzék esetében, amelyben a „lovászmester, pohárnok, főasztalnokok, asztalnokok, a fejedelmi asztal étekfogói, főbb étekfogók, vice pohárnok, futárok, asztalnokok és apródok szolgái" fogadtak fel lovasokat, például Aykay Péter 1586-ban lovászmester, 1596-ban tisztsége nincs feltüntetve. Ellenkező eset Hanway Györgyé, róla 1586-ban nem tudjuk, volt-e tisztsége, míg 1596-ban a fejedelmi udvar egyik föasztalnoka. Az asztalnokokról tudjuk, hogy a Jagelló-korban a tevékenység alapján történő felosztás estén az aulicusok, azaz palotások — az udvari személyzet, általában a nemesség számára fenntartott rétegeit jelölő gyűjtőfogalom — egyik csoportját alkották.

67 Az eddigieket erősíti meg az udvari szervezet legfelső szintjének vizsgálata. Ez esetben is a terminológiai és archontológiai vonatkozásokat hívhatjuk segítségül. A középkori szervezet legfelső rétegét a udvari familiárisok, azaz mágnások, előkelők (proceres) a dobos (Tamás) és a trombitás (Demeter) személye, azonban az 1586. évi 2 dobos helyett 1596-ban 9 áll az udvari lovasság rendelkezésére. 6I

KOMÁROMY, 1892. 145. 62 B. SZABÓ-SOMOGYI, 41. 63 EMBER, 1946. 395-396. TRÓCSÁNYI, 8-11., 416-418. "KUBINYI, 1995.319-335. 65

K.UBINYI, 1995.321. 66 MERÉNYI, 1894.1. 106-113. " KUB1NY1, 1995. 320.