Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késő középkori Pozsonyban és Sopronban / 77–98. o.

96 Tanulmányok Összefoglalás helyett: Családszerkezet és örökösödési szokások A fentiekben elmondottak a történeti demográfia néhány kérdésére igyekeztek a források szabta korlátok közt választ adni. Ezeket a témákat azonban, különösen a végrendeletek elemzésekor, nem lehet elválasztani az örökösödési szokások problematikájától. Az egyik legkorábbi, úttörő jellegű történeti-demográfiai tanulmányban Frederic Le Play már általánosságban megállapította, hogy a házasodás és a törvényes utódok hátrahagyásának lehetősége szorosan kapcsolódott a tulajdoni jogokhoz. Azt a később sokat vitatott következtetést is megfogalmazta, hogy az örökség megosztásának vagy meg nem osztásának gyakorlata és a családok szerkezete összefüggött egymással: az örökség megosztása az oldalirányban kiterjesztett családmodellnek kedvezett, míg ahol nem volt szokásban a hagyatékot megosztani, a nukleáris család túlsúlyához vezetett.

84 A tulajdon és a háztartások szerkezete közti kapcsolat a fenti fejtegetésekben is időről időre felbukkant. Ezért vázlatos áttekintésem összefoglalásaként ezt az eddig másodlagos szempontot szeretném közelebbről megvizsgálni, A középkori polgárcsaládok jellegzetességei nagymértékben összekapcsolódnak a városi örökösödési szokásokkal, amelyek különösen abban különböztek a nemesség öröklési rendjétől, hogy a városokban a férfiak és a nők egyaránt örökölhették elhunyt házastársuk vagyonát, mégpedig a gyermekekkel azonos feltételekkel. Az országos szintű szabályozás, a tárnoki jog úgy rendelkezett, hogy a végrendelet nélkül elhalt személy vagyonát egyenlő arányban kell elosztani az özvegy és a gyermekek között — vagy a család tagjai vagyonközösségben is maradhattak, ahogyan például az egyik leggazdagabb pozsonyi kereskedő, Wolfgang Vorster is meghagyta: „... feleségem és összes említett gyermekünk minden ingó és ingatlan javainkat hűségesen együtt élvezzék, és osztatlanul kereskedjenek (rendelkezzenek) vele nyereséggel vagy veszteséggel."

85 Az ilyesfajta intézkedések természetesen a családi vagyon feldarabolódását voltak hivatva megakadályozni. Ha volt végrendelet, a fenti jogszabály volt érvényes az ősi javakra {bona avitica vei paterna), míg saját szerzett vagyonáról minden végrendelkező tetszése szerint dönthetett. A mindkét házasfél által az együttélés során közösen szerzett javak sorsába a másik házastárs is beleszólhatott, és óvást emelhetett a végrendelet ellen, ha nem kapta meg a neki járó részt.

86 Ez a rendszer azt jelentette, hogy a lányoknak és az özvegyasszonyoknak férfitársaikkal azonos öröklési jogaik voltak. A városi hatóságoknak szintén érdekükben állt, hogy elősegítsék a vagyon koncentrálódását, illetve megakadályozzák az adóalap csökkenését, ezért igyekeztek elkerülni, hogy a vagyon a város joghatóságán kívül élő rokonok kezébe jusson. A pozsonyi városi jogkönyv nagyobb mértékben védte az ősi vagyont. Ha például nem volt egyenesági leszármazott, ezeknek a javaknak elvileg a család azon ágára kellett visszaszállniuk, ahonnan származtak, és elméletileg az özvegyek sem birtokolhattak telLE PLAY, FREDERIC: Les ouvriers européens. Etudes sur les travaux, la vie domestique et la condition morale des populations ouvrieres de l'Europe. 6 vols., Paris, 1855-1878.. vö. GRANASZTÓI, 1982. 634647. • PT 209. „... mein hawsfraw und unser gemelte kinder all unser gueter vorund und ligund miteinander treulichen gemessen sullen und damit handeln zu gewin und verlust ungetailt." Arról is rendelkezett, hogy a család tagjai azután is közösen tartoznak étkezni és dolgozni, miután a fiai már megházasodtak. *' L. KOVACHICHM. G.: i. m.