Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - KRÓNIKA - Várkonyi Ágnes, R.: Jakó Zsigmond új könyvéről : Társadalom, egyház, művelődés / 285–290. o.

290 Krónika rejlik a könyv varázsa. Valójában viharok, megkapaszkodások, újrakezdések, túlélések története. Történelmi léptékben mindegy, hogy nyolc évszázad vagy nyolc évtized idejében. A lényeg a kötet végén, a Kelemen Lajos (1877-1963) írás soraiban olvasható: „Olyan időszakban, amelyet minden vonatkozásban a nemzetiségek leépülése jellemez, Kelemen Lajos pusztán különleges emberi erényeivel, voltaképen minden anyagi és hatalmi eszköz nélkül, sivatagi körülmények között, hűséges helytállásával és tanítványain keresztül biztosította Erdélyben a magyar történetkutatás folytonosságát... a lehetőséget az újrakezdéshez." Jakó Zsigmond kötetének írásai többségükben a kisebbségbe került magyar tudomány súlyos elszigeteltségének évtizedeiben születtek. Amikor a hatalom megpróbálta akaratát rákényszeríteni a történetírásra, a szaktudományos közlemények szellemi dugáruvá váltak, s veszélyek között, súlyos kockázatokat vállalva csempészték oda vissza a könyveket a határokon diákok, kutatók, közemberek. A kötet tanulmányai összességében az egyetemes magyar történettudomány megőrzött, átmentett egységét tanúsítja. Vallomás ez a kötet egy kutatói-alkotói élet lenyügözőően gazdag terméséről. Tanúságtétel arról, hogy a módszeres tudományos kutatás, forrásfeltárás, a „kérlelhetetlen kritika" és az emberi alkotás elpusztíthatatlan eredményeit feltáró munka maradandó, folytatható értékeket teremthet a legmostohább körülmények között is. Akinek tolla alól ezek a különálló, mégis összetartozó tanulmányok kikerültek, joggal nevezhető az erdélyi magyar tudományosság és ezzel együtt az egyetemes magyar történetírás mesterének. Kívánom, hogy még sok ilyen írással gyönyörködtesse barátait, tisztelőit, kollégáit, határainkon innen és határainkon túl élőket, keleti és nyugati irányba futó, egyre táguló körökben.