Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Oborni Teréz: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk.: Kovács András, Sipos Gábor, Bonk Sándor. Kolozsvár, 1996. / 279–283. o.

282 Irodalom KESERŰ BÁLINT a 17. századi erdélyi profetikus irodalom és publicisztika történetébe, gondolati hátterébe ad betekintést. KISS ANDRÁS a kolozsvári városi írásbeliséget és legértékesebb forráscsoportját, az 1516. évvel kezdődő városi könyveket veszi vizsgálat alá, és elemzi történeti és diplomatikai szempontból egyaránt. KOVÁCS ANDRÁS azokat az építkezéseket, átalakításokat veszi számba, amelyeket Bethlen Gábor idejében hajtottak végre a fejedelmi székvárosban, Gyulafehérváron:. Külön kiemelendő és érdeklődésre tarthat számot az a rendkívül gazdag forrásbázis, amelyet a Szerző a lábjegyzetekben közöl. KOVÁCS KISS GYÖRGY Szatmár vármegye könyvtárának történetét mutatja be, majd a könyvtár 1829. évi leltárát közli. KÖPECZI BÉLA az önálló Erdély nemzetközi helyzetét kíséri végig tanulmányában, kiemelve a fejedelemség történetének ama csomópontjait, amikor a legtekintélyesebb európai országok is számon tartották és komoly politikai erőként számoltak vele. KRISTÓ GYULA Erdély 1315. esztendőbeli történéseinek ismertetését ígéri tanulmánya címében. Ennél azonban jóval többet kap az olvasó, hiszen az ezt megelőző évek politikai harcairól, Károly Róbert erdélyi uralmának kérdéseiről, az adott esztendő eseményeiről és a következményekről is elemzést, kitekintést olvashat. LÁSZLÓ GYULA rövid, de érdekes jegyzetet közöl a nagy szentmiklósi kincs egyik darabjának, az ún. Boila csészének feliratáról. K. LENGYEL ZSOLT Kós Károly és a 20. század eleji transzszilvanizmus kapcsolatát, magát az egész gondolatkört, a hozzá kapcsolódó jelentősebb személyeket, a Kalotaszeg című lap történetét mutatja be. MAGYARI ANDRÁS a marosi tutajozás történetét, az életforma sajátosságait tekinti át a 17-20. század közti időben. RADU MANOLESCU az írásbeliség kialakulását és fejlődését vizsgálja az aldunai kikötővárosokban a 13-15. században. MONOK ISTVÁN a 16-17. századi hazai nemzeti nyelven nyomtatott olvasmányokat tekinti át, külön szólva az erdélyi nyomtatványokról. MUCKENHAUPT ERZSÉBET a csíksomlyói ferences könyvtárban lévő, ám a lövöldi karthauzi rendi kolostorban a 15. század végén készült reneszánsz könyvkötéssel ismerteti meg az olvasót. CAMIL MURESANU tanulmányában Közép- és Kelet-Európában a 15. században bekövetkezett geopolitikai átszervezés okait és körülményeit elemzi. NAGY JENŐ az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár jelentőségét elemzi művelődés- és nyelvtörténeti, valamint néprajzi szempontból. PÁL JUDIT a 18. századi székelyföldi írástudás állapotát vizsgálja az 1785-86. évi népszámlálási adatok, valamint a homagiális esküjegyzékek felhasználásával. Meggyőző adatokkal, forrásokkal bizonyítja, hogy a Székelyföldön a tárgyalt korszakban magasabb volt az írástudó népesség aránya, mint Erdély más területein. PAP FERENC az 1599-1637 között készült kolozsvári vámnaplók áttekintésével a posztókereskedelem helyzetének részletes ismertetésére vállakozott, ezzel együtt azonban értékes következtetéseket von le a város kereskedelmi kapcsolataira, az útviszonyokra, a kereskedőréteg viszonyaira, a korszak árproblémáira vonatkozóan is. SlPOS GÁBOR tanulmányában az erdélyi református egyház zsinati jegyzőkönyveinek kiadásáról alkotott elképzelések történetét tekinti át 1774-től máig, saját kutatásai alapján ismertetve a fennmaradt és kiadásra váró forráanyagot, némi reményt csillantva, hogy talán hamarosan sor is kerül a régi tervek megvalósítására. A SZABÓ MIKLÓS-SZÖGI LÁSZLÓ szerzőpáros az erdélyiek külországi egyetemjárását tárja elénk a 18. századtól a 19. század első feléig terjedő időben. TEODOR POMPILIU angol nyelvű tanulmányában az erdélyi etnikai sokszínűséget, és ennek kulturális és vallási hatásait, következményeit elemzi a 17-18. században. TÜDŐSNÉ SIMON KINGA az egyik székely előkelő család, a