Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Mészáros Kálmán: Pest-Pilis-Solt vármegye a Rákóczi-korban. I–II. Közreadja: Bánkúti Imre. (Előmunkálatok Pest megye monográfiájához, 2) / 266–271. o.

Irodalom 269 Természetesen indokolt esetben — pl. irodalmi alkotás kritikai kiadása vagy nevezetes történelmi személyiség íráskultúrájának bemutatása céljából

7 — 18., sőt 19. századi forrásoknál is fenntartható a betűhív közlés. Latin nyelvű forrásoknál pedig minden esetben a humanista helyesírás szerinti átírás alkalmazandó. Benda Kálmán szabályzatának megjelenése óta húsz-egynéhány esztendő telt el. Az azóta megjelent forráskiadványok nem mindenben követték az abban kidolgozott közreadási elveket. Szükség lenne tehát egy a szélesebb szakmai közvélemény által elfogadott és támogatott (a szöveghűség kritériumainak méginkább megfelelő) új szabályzat kidolgozására. Ennek leendő irányelveihez Bánkúti Imre több kötetnyi forráspublikációval járult hozzá eddig is, és mostani munkája szintén nagy haszonnal forgatható ebből a szempontból. Az iratok témája a Rákóczi-szabadságharc szinte minden problémáját érinti. Tovább gazdagodnak a rác kérdéskörre vonatkozó ismereteink. A török idők végvidéki harcaira emlékeztető (és végső soron ott is gyökerező) szerb-magyar (pontosabban a császári szolgálatban álló rác és a kuruc katonaság közötti) összecsapások végig kísérték a szabadságharc nyolc esztendejét, mérhetetlen szenvedést okozva ezzel az Alföld polgári lakosságának, a magyar és a szerb (!) parasztságnak egyaránt. Történetírásunk ezideig a célzatos ferdítésektől, tudatos torzításoktól többnyire ugyan mentes, de olykor mégis egyoldalú képet rajzolt erről a súlyos problémáról. Egy most közölt forrásból pl. kiderül, hogy a Kecskemét elleni 1707. április 3-i kegyetlen rác támadás közvetlen kiváltó oka Berthóty István kuruc brigadéros nem sokkal azt megelőző bácskai — nem kevésbé kegyetlen — hadjárata volt. (378-379.) E szomorú idők megható epizódja elevenedik meg Szeged derék császári parancsnokának, a polgári lakosság sanyarú helyzete iránt józan megértést tanúsító Globitznak a Jászság kuruc kapitányához, Szentmiklósi Jánoshoz írt levelében, mely egy rác özvegyasszony kuruc fogságban lévő gyermekének egy császári fogságban lévő fülöpszállási magyar gyermekkel való kicseréléséről szól. (360.) A hadsereg belső életére vonatkozó források közül az alakulattörténeti szempontból fontos mustratabellákat emelném ki. Id. Barkóczy Ferenc tábornagy Gundelfinger Dániel által vezényelt lovasezredét szegedi, szolnoki és egri századokból állították ki (428431.). Berthóty István brigadéros Sőtér Tamás vezénylete alatt álló ezrede pedig Cegléd, Nagykörös, Kecskemét, Pest megye és a Kiskunság lovasait foglalta magában (499500.). Különösen fontos az- 1710 nyarán Csajághi János brigadéros gyalogezredéről készült teljes körű összeírás, mely név szerint és településenként sorolja fel Borsod, Heves és Pest megyék portális hajdúit. (842-870.). Szintén említésre méltóak a szabadságharc eddig kellően még nem hangsúlyozott problémáját, a polgári lakosság és a garázdálkodó kuruc katonaság közti szembenállást megvilágító források. Egy tanúvallomási jegyzőkönyv pl. részletesen beszámol Kincses István hadnagy kihágásairól, aki megverte a püspökhatvani bírót, szidalmazta a plébánost és még az alispán feddésére is fittyet hányt. Egyik kedvelt „szórakozása" volt, hogy a neki ételt adó parasztasszony szájába pipát dugott: „no szíjad, eb volt az lelked" felszólítással (340-350.)! Milyen fegyelmet tarhatott katonái között az efféle tiszt?! A források megértését mértéktartó, de lényegretörő apparátus segíti. Az iratok tartalmáról a fejregeszták tájékoztatnak. A Szerző nagy gondot fordított a pontos levéltári lelőhelyek feltüntetésére: a már régebben kiadott források mai őrzési helyét is igyekezett 7 Esetünkben Bottyán János saját kezű levele betűhíven került közlésre: 301-302.