Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Zimányi Vera: Nagy István–F. Kiss Erzsébet: A Magyar Kamara és egyéb kincstári szervek. Szerk.: F. Kiss Erzsébet. Bp., 1995. / 263–266. o.

Irodalom 263 gek, azok is amelyek elpusztultak, általában a mai helyesírással és átírással kaptak szócikket, és nem a forrásokban előforduló valamelyik névváltozat szerint. Kivétel itt is akad. Helyesebb lett volna pl. Martonusylese helyett Martonosülése formában felvenni a települést. A helységek tömör, de ugyanakkor részletes történetét a települések betűrendben összeállított felsorolása követi, majd a helységekről megyénkénti csoportosítást is kapunk. A könyvészetileg, tipográfiailag is jól megszerkesztett kötetben ritka az elírás, mint pl. a Rövidítésjegyzékben, ahol a Pannonhalmi Rendtörténet részeként megjelent (habár erre nem utal a jegyzék), Sörös Pongrác által írt „Elenyészett benczés apátságok" helyett „Elszegényedett bencés apátságok" olvasható. Engel és Blazovich lexikonai egyaránt a történeti földrajzi irodalmunk maradandó és gyakran használt munkái közé fognak tartozni. Remélhetőleg ösztönözni fogják a településtörténet, helytörténet, történeti földrajz művelőit hasonló művek elkészítésére. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy az értékes tartalom szép külsővel párosul. Elsősorban a kötetek szerkesztőjét, Blazovich Lászlót kell dicsérnünk azért, hogy a Csongrád Megyei Levéltár a Dél-Alföldi Évszázadok 8. és 9. kötetének megjelentetésekor is kitartott — a romló hazai tudományos könyvkiadási feltételek ellenére is — a maradandó kemény borítású kötés, és a kifejezetten esztétikus külső mellett (a borítót Varga Zoltán tervezte). így a jövőben minden bizonnyal gyakran forgatott helységnévtár-köteteket nem kell néhány hónapnyi használat után könyvkötőhöz vinni. Rácz György NAGY ISTVÁN-F. KISS ERZSÉBET A MAGYAR KAMARA ÉS EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK A kötet további szerzői: Szűcs JENŐ, PAULINYI OSZKÁR, MAKSAY FERENC, BENCZÉDI LÁSZLÓ Szerk.: F. Kiss ERZSÉBET. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 1995. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai, I. Levéltári leltárak, 9.) A Magyar Országos Levéltárnak ez az újabb kiadványa az ország feudális kori történelmének az egyik legfontosabb forráscsoportját teszi mintaszerű leíró, feltáró, elemző munkával áttekinthetővé és minden eddiginél kutathatóbbá. A szerzőgárda névsorát olvasva szubjektív emlékek sora tolul emlékezetembe. 1950-ben, másodéves egyetemi vizsgáimat letéve léptem először az Országos Levéltárba, hogy frissen választott szakdolgozati témámhoz kutatni kezdjek, majd levéltárosi szakon is folytassam tanulmányaimat. Ekkor még semmiféle kiadott segédlet nem állt a kutatók rendelkezésére, csak az egyes szakreferensek személyes útmutatásai alapján kezdhetett el tájékozódni a kutató. Két év múlva levéltáros gyakornokként, majd hamarosan belső munkatársként kerültem az Országos Levéltárba, ahol akkor kezdődtek és hosszú éveken át tartottak az alapleltárak elkészítésének nélkülözhetetlenül fontos és sürgős munkálatai. Paulinyi Oszkár („Őszi bácsi") még így nevezte meg saját munkaköri beosztását: „A Kamaránál szolgálok". Még közvetlenebbül és még többet tanultam Maksay Ferenctől, aki ekkor már a Kamara Archívumában és a Rákóczi-szabadságharc levéltárának felállításán dolgozott. Hamarosan az a benyomásom alakult ki, hogy a Levéltárban a két legfontosabb, „legeié-