Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Rácz György: Engel Pál: A temesvári és moldvai szandzsák törökkori települései (1554–1579). – A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban / 257–263. o.

Irodalom 261 mi az oka. Ugyanakkor a korábban Békésbe lokalizált Gelvács átkerült a Fekete- és Fehér-Körös közé (Zaránd m.), azaz már régión kívülinek számít. A folyók által megszabott „régióhatár" a néhány forrásban említett, mára elpusztult, ezért nehezen vagy egyáltalán nem lokalizálható helységek esetében kicsit merevnek tűnik, mind a korábbi településtörténeti monográfiában, mind a mostani lexikonban. A Zaránd megyei Cserép(egyház) „pontos helyét — a lexikon szerint — nem ismerjük", régészeti jellegű információink sincsenek róla. Az 1985-ös könyvbeli térképmellékleten a Fehér-Körös jobb partján, Simándtól északra helyezkedik el (a bizonytalan lokalizálást jelölő kérdőjel nélkül), tehát a régióhatáron belül. Az 1996-os térképmellékleten már átkerült a Fehér-Körös balpartjára, kérdőjellel utalva a bizonytalan helyhezkötésre. Úgy tűnik, a szerkesztés szempontja az volt, hogy a Körösök felé inkább szabad nyitni, de a másik két folyót nem szabad átlépni. Mindez persze egyáltalán nem baj, hiszen az olvasó, kutató tisztában van azzal, hogy egy régióhatárt nem lehet meghúzni úgy, mint egy megyehatárt, sőt annak örül, ha minél több helység szerepel a könyvben. Ha már szóba került Cserép(egyház), még egy megjegyzés ide kívánkozik, amely fényt vet a települések legkorábbi történetének nehézségeire is. A falu első említéseként — Blazovich korábbi munkájára alapozva — a lexikon egy 1326. évi adatot hoz. A korábbi könyvbeli, a megtelepülés időrendje (azaz a település első említése) alapján készített térképeken a helység csak a tatárjárás után felbukkanó helységeket ábrázoló térképen szerepel, míg a korai Árpád-kori viszonyokat feltüntető térképen nem. A település közszói eredetű neve azonban talán korábbi meglétére utalhat. Alátámasztja ezt a dömösi birtokösszeíró oklevél (1138) is, amelyben szerepel egy Cerep nevű falu. Ezt általában a Bihar és Békés megyék határában fekvő Szerep(monostorával) azonosították. Györffy György történeti földrajzában viszont Szerepet Békés megyéheztette, az 1138. évi adatot azonban nem hozta összefüggésbe vele. Valószínűbb tehát, hogy a dömösi oklevél adata a zarándi Cserépre vonatkozik, vagyis egy kora Árpád-kori településsel állunk szemben. A tematikai tágítás mellett (megye helyett régió) másik újítása a kötetnek, hogy az egyes települések feldolgozását nemcsak egy tudományág szempontjából végezte el, hanem komplex módon. Egyesíti magában a topográfiai azonosítást tartalmazó helységnévtárat a települések nevének etimológiai szótárával, a régészeti topográfiát az írott források alapján nyomon követhető településtörténettel. Egy-egy szócikk történész, régész és nyelvész példamutató együttműködésének eredményeként született meg, ki-ki csak a maga szaktudományának eredményeit adta a közösbe. A módszert már sikeresen alkalmazta a Korai Magyar Történeti Lexikon is, ahol pl. az egyes várak történetét régész és történész közösen dolgozta fel egy szócikk keretében. Kötetünk az említett szaklexikon régiótörténeti kiágazásaként is felfogható. Az egyes településeknél a középkorban általában használatos névalak mellett a névváltozatokat is olvashatjuk, majd pedig a helyhez kötés következik. Ezután — amennyiben van ilyen — a településre vonatkozó régészeti leírást kapjuk a térség anyagi kultúrájának szakavatott ismerőitől: Béres Máriától, Jankovich B. Dénestől, Ormándy Jánostól, Szatmári Imrétől és Vályi Katalintól. Különösen fontos, hogy a területre vonatkozó régészeti kutatások is — amelyek legtöbbje nehezen hozzáférhető szakcikkekben voltak eddig csak „publikusak" vagy csak közöletlen kéziratban léteztek — aprópénzre váltva, azaz településekre bontva közkinccsé váltak. Nem kerültek be viszont a lexikonba azok az egykor lakott helyek, amelyeknek nyomait és relikviáit a régészeti topográfiák készítésének munkálatai során megtalálták ugyan, ám névvel beazonosítani nem tudták őket. „Ezen települések, településmagok, szállások, ideiglenes