Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Die archivalischen Quellen. Eine Einführung in ihre Benutzung. Hrsg. von Friedrich Beck und Eckart Henning. Weimer, 1994. (Veröffentlichungen des Brandenburgischen Landeshauptarchivs, Bd. 29.) / 255–256. o.

256 Irodalom felhasználása speciális ismereteket igényelnek, ezek hiányában sem az anyag megmaradása, sem a források helyes értelmezése nem garantált. A levéltári források használatának megkönnyítésére íródott kötetünk két nagy egységre oszlik: egy forrástudományi részre és egy segédtudományira. A forrástudományi részben három nagy csoportját különbözteti meg a forrásoknak. Az első csoport az írott források köre, ide sorolják az okleveleket, aktákat, hivatali könyveket, leveleket és az útinaplókat, emlékiratokat, önéletírásokat. A térképek, tervek és képek képezik a második csoportját a forrásoknak, míg a harmadik csoportba a modern adathordozók tartoznak. Az egyes csoportokba sorolt források meghatározása, a velük való foglalkozás története éppúgy szerepel, mint e forrásokkal foglalkozó történeti segédtudományok: oklevéltani, irattani, térképtani stb. meghatározása. A források fennmaradásának formái, létrejöttüknek hivatal- és intézménytörténeti keretei, e források rendje, őrzése mind külön tárgyalást igényelt. A modern adathordozók: fényképek, újságkivágások, mikrofilmek, audiovizuális és elektronikus eszközök: köztük a CD-ROM és WORM lemezek, melyek optikailag rögzítik — megváltoztathatatlan formában — az adatokat. A segédtudományi részben a szerzők az íróanyaggal a papirusztól a hártyán át a papírig, a tintától a gépírószalagig mindent számba vesznek. Magával az írással, az írást megteremtő társadalmi környezettel, a latin és vulgáris nyelvű írások történetével is megismerkedhet az olvasó. Természetesen sorra kerülnek az írást hitelesítő eszközök: a pecsétek, azok anyaga, felerősítésének módjai, a bélyegzők, közjegyzői jegyek és az aláírások. A címerek sem maradhattak ki az ismertetésből. Rövid, de velős összefoglalás készült a heraldika alapvető szabályairól alig több mint hét oldalon. A hivatalos iratok keltezése külön tudomány, hiszen az idők folyamán mind az évek, mind pedig a napok megjelölése meglehetősen eltérő volt a maitól. A történelmi nevek a levéltári források sajátos adatai. A személyek és földrajzi megnevezések helyes értelmezése komoly felkészülést igényel. A különböző korok pénzeinek és mértékeinek átfogó ismertetése ugyancsak fontos részét képezik a könyvnek. A kötet értékes tankönyv, hasznos kézikönyv mindazok számára, akik alaposabb segédtudományi képzettség nélkül fognak levéltári munkába, illetve levéltári kutatásba. A színvonalasan, jól megírt fejezetekkel, valamint számtalan (köztük sok színes) képpel illusztrált, részletes bibliográfiával és mutatókkal rendelkező kötet mind a levéltárban dolgozó munkatársaknak (raktárosok, restaurátorok, gazdasági munkatársak stb.), mind pedig a kutatóknak alapos eligazítást ad részben a forrásokból kiindulva, részben azonban segédtudományi aspektusból, miként értelmezhetők, hogyan használhatók fel, miképpen kezelendők a levéltári források. Érszegi Géza