Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

190 Tanulmányok sága és egy egyszerű vár kapitányi tiszte, egy privilegizált polgár és egy jobbágy között. Kassán is oly módon élt főkapitányi hatalmával, mint egy végvárban, a város birtokait úgy kezelte, mintha egy várbirtokot kormányzott volna. A Feledy Eustákot követő főkapitányok esetében már nem tapasztalunk ekkora panaszáradatot, legalábbis ami a városon belül élő katonák és a polgárok közötti viszonyt illeti. A város állandó „panasztoposzai" már kialakultak, amelyeket még a velük igen lojális, jó kapcsolatokat tartó Hans Rueber főkapitánysága alatt is hangoztattak, de ezek főként a város jogainak (elsősorban a kassai haszonvételek, mészárszék, kocsmáitatás stb.) megsértéséből, a város és a főkapitány között egymás hatáskörének kibővítése miatt folyó állandó huzavonából eredtek. A kezdeti „sokk" után a szenátus és a főkapitányok közötti feszültség felengedett, a város vezetése hozzászokott ahhoz, hogy egy igen befolyásos, nagy hatalommal rendelkező hatósággal is számolniuk kell. A Lőcsei Krónika bejegyzéseiből is kitűnik, hogy a katonaság állandó jelenléte mennyire megzavarta a kereskedőváros életét, amit aztán kénytelenek megszokni — erre mutat az is, hogy a katonaság elleni megjegyzések lekerülnek a krónika visszatérő panaszainak sorából, noha a városban hosszabb-rövidebb időre eztán is állomásozott egy-egy német Landsknecht zászlóalj.

323 A legnagyobb problémákat mégis a katonaság (egy teljesen más értékítélettel, gyökeresen eltérő ideállal rendelkező társadalmi csoport) letelepedése, ez az értékítéletkülönbség, illetve a beszállásolással járó egyéb konfliktusok okozták. Emiatt történt az, hogy a kezdeti időkben (de a forrásokból úgy tűnik, hogy jóval később is) a városban élő polgárok és katonák kapcsolatait főként állandó konfliktusok jellemezték, a városban szinte mindennaposak voltak az egymás közötti civakodások, verekedések. Kassa esetében ehhez még hozzájárultak a város átadásával kapcsolatban felszínre kerülő belső hatalmi harccal járó egyéb feszültségek, amelyek továbbélezték a főkapitányok és a város vezetése között feszülő ellentéteket. Az sem segítette elő a város és a hadsereg közti megbékélést és a konszolidációt, hogy az uralkodók ellenreformációs törekvéseinek végrehajtását a felső-magyarországi haderő vezetőire bízták. Ez a teljes bizalomhiány ugyan megváltozhatott, és a hosszabb együttélés feszültségmentesebb kapcsolatot hozott létre a polgárság és katonaság között, amit az is elősegített, hogy leszerelésüket követően többen a polgári életformát választották. Beilleszkedésük ugyan több olyan problémával járt, amelyek gátolták, esetenként meg is akadályozták a katonák „polgárosodását", de bizonyos jelek arra mutatnak, hogy többen sikerrel váltak a város polgárává. A Feledy által megfenyegetett Georg Bergstetterről például tudjuk, hogy Leonard Fels és Hans Katzianer katonája volt, majd ezután telepedett le Kassán, ahol a szenátus tagja és a város megbecsült polgára lett.

324 A Lőcsei Krónika későbbi bejegyzései közül csak az 1564-68. évi hadjárat alatt jegyezték fel a felvonuló sereg visszaéléseit, illetve állandó bejegyzéssé válik a hadsereg részére szállított lőpor, élelem és pénz, amit vagy Lőcse egyedül, vagy a városszövetség közösen szállított az ott állomásozó katonaság részéreHMN G.: Lőcsei krónika, 110-113. Úgy tűnik, ö is Kassa 1551-52. évi visszavétele után jött a városba, ahol nyomban beválasztották a belső tanácsba, ami mindenképpen arra utal, hogy vagy valamilyen korábbi kapcsolata volt a várossal (talán korábban itt élt ö, vagy a családja'.'), vagy pedig megfelelő kapcsolatokkal és anyagi bázissal rendelkezett ahhoz, hogy ily hamar ilyen magas tisztséget tölthessen be. 1553 és 1558 között folyamatosan a szenátus tagja (1553. II. hely, 1554-1555. 7. hely, 1556-1557. 5. hely), 1558-ban a választott község második helyén ült, rangban közvetlenül a fürmenderl követve. NÉMETH I.: Kassa 16. századi archontológiája, passim.