Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

X 88 Tanulmányok szőlő) birtokolt, ami már kisebb-nagyobb mértékű mezőgazdasági termelésre mutat. Ezen kevesek közé tartozott a kassai helyőrségben szolgáló Zagyvay Miklós porkoláb, aki 1597-ben Varga Mihály tokaji szőlőjét vásárolta meg.

307 Miksa főherceg 1608-ban pedig Gustav Dueker von Hafilaw német zászlós kassai ingatlanainak ügyében kért véleményt Forgách Zsigmond felső-magyarországi királyi biztostól.

308 A katonáskodóknak azonban csak egy igen szűk rétege tudott önállóan valamilyen ingatlanhoz jutni. Az esetlegesen a zsoldból és a hadjáratok alatt ilyen vagy olyan módon megszerzett pénzből csak igen kevesen tudtak annyit megtakarítani, hogy az elegendő legyen a leszerelés utáni polgári életmód megalapozására.

309 Éppen ezért az asszimilációhoz szükséges vagyont az esetek többségében házasság útján biztosították a maguk számára. Kassán sem volt ritka a Báthory István krakkói udvarában katonaként szolgáló Marck Thayreich esete, aki felesége révén jutott a lengyel empórium Cerdow elővárosában egy 300 forint értékű házhoz.

310 1590-ben Tobias Arttenberger főhadszertárnok fordult a kassai tanácshoz felesége örökrésze ügyében, majd a következő évben David Zeungkh tokaji Landsknecht és elhunyt felesége kassai rokonsága között tört ki per az asszony hagyatéka miatt.

311 Néhány évvel később Melchior Scheiemer Archibusier kérte a várost, hogy ítélkezzen hajdani felesége házrésze ügyében.

312 A Kassán közel 400 forint értékű házzal bíró eperjesi származású Zarazy Katalin férje, Őry Gáspár is katonáskodásból tartotta el családját.

313 Nem ritkán azonban katonákkal kötött házasság alapozta meg azt, hogy a különféle okokból vagyontalannak minősülő asszonyok javíthassanak életkörülményeiken. Az ún. „hosszú háború" idején számottevően megnőtt azon esetek száma, amikor a hadjáratok idején Magyarországra vezényelt német katonák és különösen a szepesi városokban lakó asszonyok kötöttek házasságot. Az ilyen esetek gyakoriságára egyedül az általában Kassán szolgáló és a háború során később elesett Landsknechtek hagyatéki ügyeiben írt levelekből tudhatunk meg valamit. A város levéltárában található számos ilyen témájú missilis közül a Lőcse szenátusa által írtak szerepelnek a legnagyobb számban, ami arra utalhat, hogy a nagy létszámban ide rendelt német katonaság nem csekély mértékben pótolhatta-egészíthette ki a szász városok hagyományos demográfiai csatornáit.

314 A Briegben a sziléziai lovasezred trombitásaként besorozott Úrban Mayrkorn például 1597-ben a tatárokkal vívott harcokban esett el. Rokona, Blasien Maxschan évekkel később kérte a kassai tanácsot, hogy a Mayrkorn által a háború idején oltár elé vezetett feleségének ellentmondása tárgyában tájékoztassa.

315 * * * A 16. század második felében a polgárság és az éppen akkor a városba beköltöző katonaság közötti viszony tehát igen feszült volt. A kassaiak nem tudták elfogadni a főkapitányok eddig merőben szokatlan és egyre nagyobb befolyását.

316 Ez a főkapitányok MOL P 287 (Forgách cs. It.) II. Ser. Fasc. HH fol. 87-88. 309 TALLETT, F.: War and society, 140. 310 Archiwum Paiístwowe Miasta Krakowa, Sad Wyzszy Prawa Miejskiego w Krakowie II-3. fol. 36-37. 311 AMK H II. 1590., H I. 4268/42. 312 Uo. H 1.4545/60. 313 Uo. 4843/65. 314 Uo. 4331/47., 4467/49., 80. 315 Uo. 4718/18. Vö.: uo. 4718/22. Vö. HAING.: Lőcsei krónika 1529 és 1560 közötti bejegyzései passim.