Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

186 Tanulmányok haderő ellátásának feladatát felvállaló kamarai szerveknél tisztséget vállaló polgárok (nevezhetjük őket akár „új karrier-mintáknak" is) sem kis mértékben segíthették elő a Kassán állomásozó katonasággal kialakított viszony normalizálódását. A polgárság és a katonaság közötti üzleti kapcsolatok eleinte csupán a katonáknak nyújtott személyes kölcsönökre terjedtek ki, amiket a városból távozó katonaság általában elfelejtett kifizetni. Erről panaszkodott 1539-ben Eperjes városa is, ahonnan a Sárosra távozó katonaság több mint 1500 forint adósságot hagyott hátra, de a 16. század közepétől Kassán egyre gyakoribbá váltak azok a kérések, amelyek a katonák ki nem fizetett adósságairól tájékoztatják az illetékes hatóságokat.

286 Később azonban arra is találunk adatokat, hogy az adós fél nem a városba rendelt katona, hanem egy-egy polgár. 1562-ben Péter Bischopf német gyalogos a közeli kocsmában kívánta Melchior Beutler kassai polgártól behajtani korábban neki adott pénzét, ami azonban a törlesztést megtagadó Beutler és a türelmetlen hitelező közötti véres verekedésbe torkollott.

287 Három évvel később Niklas Jarnick szendrői kapitány a Bécsből áttelepülő Wolfgang Wenger kassai polgár vagyonát tiltotta 400 forinttal, amit az adós polgárnak három napon belül kellett kifizetnie.

288 Meszthy Mihály 1596-ban pedig Zagyvay Miklós királyi porkolábnak 20, Jan Antonius Roncko zászlótartónak pedig 170 forintról állított ki kötelezvényt. Ugyanebben az okiratban emellett Meszthy elismerte azt a tartozását is, ami a Ronckotól vásárolt három hordó bor árát is tartalmazta.

289 A bor mellett további kereskedelmi lehetőséget jelentett a katonaságnak zsoldként adott, illetve a hódoltságból vásárolt posztó eladása is. Kun Balázs kassai alkapitány a kereskedéssel is foglalkozó Sárkányné Magdaléna asszonyt és más kassai kereskedőket kért fel, hogy a török rabjával hozatott nagy mennyiségű posztót, továbbá 40 túrba (turbán?), 800 darab köpönyeg és jó minőségű keszkenők árát felbecsüljék. Majd miután az alkapitánynak nem sikerült rövid időn belül túladnia áruján hivatalával visszaélve azt erőszakkal Sárkánynéra akarta tukmálni.

290 Szaniszló puskamüves feleségét, Annát a kassai tanács abban találta bűnösnek, hogy egy egri német katona által egy kassai magyar szabómesternek eladott posztót lopott el.

291 A szendrői soltésznál vendégeskedő Albrecht Schneider kassai kereskedőnek pedig több zsák (mint később kiderült lopott) gabonát kínáltak eladásra, ami arra mutat, hogy a szendrői őrséggel már korábban is jó üzleti kapcsolatokkal rendelkezhetett.

292 A hadsereg az üzleti kapcsolatokon kívül, a városi társadalomnak a korszak átlagánál hagyományosan magasabb iskolázottságánál fogva, a polgárok számára új karrier lehetőségét is nyújtotta.

293 Legismertebb talán Werner György eperjesi jegyző esete, aki Sáros várának provisori tisztén keresztül került a felső-magyarországi kamarai igazgatóság élére.

294 Werner pályafutása közvetlen környezete számára követendő példaként kínálkozott, hiszen nem csak ő, de családjának szinte összes tagja a katonai, illetve a kamarai igazga286 HKA HFU RN 7. 1559. ápr. fol. 11-12., 95.. uo. aug. fol. 224-225.. AMK Schw. No. 1939. 287 AMK H II1/2. sce. 1. fol. 32. 288 Uo. H III/2. pur. 5. fol. 371. 289 Uo. H II. 1596. 290 Uo. Schw. No. 2335., 2340. 291 Uo. H 1II/2. sce. I. fol. 51.1575-ben pedig a szenátus a Szabó Demjén által szintén egy egri huszártól vásárolt posztó eltulajdonítása ügyében hozott ítéletet. Uo. fol. 86. 292 Uo. fol. 4. 293 Vö. KuBINYl A.: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege; UÖ: A középkori magyarországi városhálózat. 794 RENSING, E: Georg Werner.