Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

158 Tanulmányok sát. E létesítmények mellett a 16. század közepén hadi- és pénzügyigazgatási központtá váló városban a kamarának további házakat kellett vásárolnia a tisztek és a főkapitány, illetve a kamarai alkalmazottak számára, mint ahogy 1558-ban Jonas Reimanné, Katalin asszony egykori férje, Klemens Midwischernek a lőcsei ház mellett álló, és a tűzvészben megsérült házát értékesítette a királyi biztosoknak." A gyakori házeladások következtében, illetve a szerzetesrendek vagyonának kamarai tulajdonba kerülésével a város joghatósága alól tehát egyre több ház és ingatlan került ki, ami saját területén belül nem jelentékeny mértékben csökkentette a város jogait.

100 A felső-magyarországi végvidék központjában felépülő katonai épületek és a főkapitányokkal egy helyen székelő (későbbi) Szepesi Kamara tehát már a 16. század közepétől idegen testként ékelődtek be a város területébe, mintegy előfutáraként szolgáltak a 17-18. század fordulójától szinte gombamód szaporodó, és a városi joghatóságot — már egy más várospolitikai szituációban — még inkább csorbító főnemesi palotáknak. A kamara és a főkapitányi központ Kassára költözésével járó haszon reményében a városi tanács eleinte nem akadályozta az első házvásárlásokat. Ám miután a térségben ezek az intézmények rendelkeztek valódi hatalommal, ezért később a szenátusnak olyan, korábban nem tapasztalt problémákkal kellett megküzdenie, amelyek megoldásához nem rendelkezett elegendő politikai befolyással. A város hatásköréből egyre-másra kikerülő épületek jelentős gondokat okoztak, ám még ennél is fontosabbnak tekinthető a város hatósága alá nem tartozó katonák jogi státuszának kérdése. Győr erődvárosában a 16-17. században gyakran előfordult, hogy a mezővárosba költöző polgárok némelyike az uralkodó szolgálatában álló katonák közé irattá magát, így bújva ki a polgárokra nehezedő adó fizetése alól — ami egyben azt is sejteti, hogy a város fennhatóságát sem ismerték el maguk fölött.

101 A 16. század második felében Korponán is hasonló jelenségekre lehetünk figyelmesek. A szabad királyi városok közé sorolt Korpona polgárai a győriekhez hasonló panasszal fordultak Mátyás főherceghez, aki elrendelte, hogy a város területén vagyonnal és házzal rendelkező katonák a többi polgárhoz hasonlóan fizessenek adót.

102 Kassa 1578-ban már sokadszor fordult ilyen panasszal az uralkodóhoz. A kérelemmel együtt benyújtott jegyzék szerint az ott lakó katonák a város 21 háza után nem fizettek adót, ezáltal a Szepesi Kamara számításai szerint mintegy 500 forinttal károsították meg a várost.

103 Az ezen terhektől mentesülő katonák jelentős része valószínűleg a hadsereggel együtt érkező különféle kézműves mesteremberek közül került ki. A kassaiak már 1557-ben Miksa főherceghez panaszt nyújtottak be a városban működő céhen kívüli, a főkapitány alá tartozó szabók ellen. A főherceg ugyan megparancsolta Dersffy István kapitánynak, hogy ezek működését szüntesse meg,

104 azonban ez sem sokat javított a helyzeten. í. Ferdinánd ugyanis 1560-ban MOL E211 (Lymbus) Ser. 1. Fasc. 2. fol. 530-531., 534., 541., 566., 579., 598., 624., 659. 99 AMK Schw. No 1943. A házat 700 forintért adták el a kamarának, ami a főtéren álló házak átlagárának felelt meg. GRANASZTÓI GY.: A városi élet keretei. 405. A Szepesi Kamara egy a kassai külvárosban fekvő kertet adott el az uralkodó hozzájárulásával Michael Sycelius kamarai tanácsosnak, illetve Feledy Eusták 1553-ban a kassai katonák fizetését is egy polgár hagyatékának értékesítéséből fedezte. MOL MKL Minutae (= E 244 [Min.]) c/4. 1. köt. fol. 1., MOL E 15 (Litt. exp.) 1553. jún. 13. GECSÉNYJ L.: Katonák és polgárok, 676-677. 102 MOL E 554 (Var. és kam. ir.) Jank. gy. No. 1819. 103 HKA HFU RN 35. 1578. okt. 7., ül. MOL E 244 (Min.) c/4. 1. köt. p. 403^*07. 104 AMK Schw. 1837. No.