Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században : a trencséni várbirtok 1543 és 1564 között / 99–142. o.

Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században 117 uradalomra korlátozni, — igaz a kapitány esetében is ezzel találkozunk, hiszen neki pedig a váron kívüli dolgokban nem volt — legalábbis elvben — beleszólása. Külön érdemes megjegyezni, azt a szakirodalom által eddig még nem hangsúlyozott tényt, hogy az udvarbíró adott esetben — mint például Trencsénben — más közigazgatási funkciót is ellátott. Ilyen volt a harmincadok felügyelete, melyet az utasítás is tartalmazott, de a provizor esetenként a vármegyei közigazgatásban is részt vett — mint Ostrosith és Baracskay főispánok —, ilyenkor például a megyei subsidium beszedésében is közreműködött. Hatásköri összetűzések A várbirtokok igazgatása során sok problémát okoztak a provizor és a kapitány között felmerülő, elsősorban hatásköri problémák. Erre jó példát szolgál Trencsén vára. Ostrosith Jánosnak, az 1549-ben kinevezett provizomak már beiktatásakor meggyült a baja Görtschacher kapitánnyal, aki — mint már említettem — megakadályozta a várbirtok átvételét, arra való hivatkozással, hogy erre nem kapott utasítást sem az uralkodótól, sem Niklas Salm főkapitánytól.

87 Később is voltak összetűzések, így 1549 végén a kapitány nem volt hajlandó visszaadni azt a 2000 forintot, melyet az aludvarbíró helyezett el nála letétben, hanem megtartotta a maga számára, a vár költségeire.

88 Baracskay provizorátusa idejéből nem maradtak fenn összetűzésre utaló adatok. Prandorffer Tamás udvarbírósága idején azonban kiújultak a hatásköri összetűzések. A helyzet odáig fajult, hogy 1557 áprilisában a kapitány és az udvarbíró kölcsönös vádaskodásaikkal az uralkodóhoz fordultak. A provizor szerint a kapitány folytonosan beleavatkozott tisztségébe, földeket foglalt le magának, nem engedte az élelemkiosztás felügyeletét ellátni, sőt gyakorlatilag kitiltotta őt a várból, rendszeresen több összeget számolt el a tényleges kifizetéseknél, valamint gyakran zaklatta az uradalom jobbágyait, sőt még Trencsén város lakosait is. A kapitány tagadta a vádakat, sőt, meg is vádolta Prandorffert, hogy az hanyagul látja el munkáját. Az 1557. október-novemberi várvizsgálat során azonban fény derült a kapitány visszaéléseire, valamint a várbirtok kezelésében mutatkozó hiányosságokra is. A bizottság szerint a hatásköri összetűzések fő oka az volt, hogy nem határolták el pontosan a kapitány és az udvarbíró hatáskörét, ezért a bizottság javasolta, hogy vonják össze a két tisztséget: az újonnan kinevezendő kapitány lássa el az udvarbírói teendőket és mellé rendeljenek egy ellenőrt {contrascribá). Prandorffer egyébként a vizsgálat után rövid időn belül elkerült Trencsénből. Karrierjére nem volt hátrányos trencséni tevékenysége, hiszen a későbbiekben kamarai tanácsosként, majd pozsonyi főharmincadosként működött tovább. Görtschacher kapitány pedig — aki egyébként 1551-1554 között erdélyi királyi hadifizetőmesterként is követett el visszaéléseket — a vizsgálat után nem sokkal elhalálozott.

89 A várbirtok igazgatása az 1557. évi várvizsgálat után Miután a legtöbb problémát az okozta, hogy nem határolták el pontosan a kapitányi és udvarbírói feladatokat, ezért — ahogy a bizottság is javasolta — összevonták a két tisztséget. A trencséni eset egyébként nem volt egyedülálló, ugyanezen várvizsgáló bi87 MOL MKL E 41 Litt. ad cam. 1549. No. 34. 88 Vladislavai Márton trencséni viceprovizor jelentése a Magyar Kamarának, Trencsén, 1549. dec. 2. MOL MKL E 41 Litt. ad cam. 1549. No. 91.; kiadva: Podmaniczky Okit. IV. 219-223. 89 KENYERES, 1997. 131-133.