Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Lakos János: A 240 éves Magyar Országos Levéltár / 5–8. o.

8 Lakos János: A 240 éves Magyar Országos Levéltár gondoskodáshoz szükséges anyagi támogatást. Úgy is mondhatnám: Magyarországon a levéltárak — néhány kivételtől eltekintve — sohasem voltak a döntéshozók kegyeltjei. Pedig igen komoly értékek forogtak és forognak kockán. Az ország, a magyarság története nem dokumentálható a levéltári anyag fennmaradása nélkül. A Magyar Országos Levéltár ma is átérzi felelősségét, és lehetőségeihez mérten igyekszik megfelelni hivatásának: összegyűjteni, megőrizni-megóvni és a tudomány, valamint a közművelődés számára sokoldalúan felhasználhatóvá tenni forrásanyagát. Korunkban, az információ korszakában ez a feladat sokkal bonyolultabb, mint akár csak néhány évtizeddel ezelőtt. Az irattermelés megsokszorozódása, tömegessé válása önmagában is óriási gondot okoz a világ összes levéltára számára. Ennél is nagyobb kihívást jelent azonban az új típusú adathordozók, elsősorban a számítógépes dokumentumok rohamos terjedése. Teljesen újra kell gondolnunk archiválási elveinket és gyakorlatunkat, mert különben nem leszünk képesek a modern idők forrásainak átörökítésére. Sajnos a levéltárba már bekerült, tehát biztonságban lévőnek látszó hagyományos iratok sorsa is bizonytalan: az elmúlt évtizedekben általánosan használt savas papírra írt dokumentumokat — ha sürgősen nem tesszük meg a védelmi intézkedéseket — nem tudjuk megmenteni a pusztulástól. Hatalmas tehát a levéltáros szakma, és ezen belül az Országos Levéltár felelőssége. A szakmai erőfeszítések azonban önmagukban mit sem érnek. A feladatok elvégzésének megkezdéséhez komoly beruházásokra, a feltételek megteremtésére van szükség. Erre fel kell hívnunk a döntéshozók figyelmét, mert az ő felelősségük is megkerülhetetlen. Az Országos Levéltár helyzete ma annak ellenére sem rózsás, hogy a tervek szerint jövőre Óbudán birtokba veheti az új levél tárépületét, és ezzel megszűnik férőhelyhiánya. A szakmai eszközök beszerzésére és az intézmény megfelelő színvonalú működtetésére ugyanis — az elmúlt két évben rohamosan csökkenő kiadási előirányzataink miatt — egyre kevesebb pénz jut. A múlt évben már csak a feladatellátás rovására végrehajtott takarékossági intézkedésekkel tudtuk egyensúlyban tartani gazdálkodásunkat. Tartalékaink nincsenek, az idén — pótlólagos költségvetési támogatás nélkül — illúzió arra gondolni, hogy pl. az új levéltári törvényben előírt feladatainkat elvégezhetjük. Sajnos, a rokonterületekhez hasonlóan, személy szerint is nagyon súlyos helyzetben van a levéltár munkatársainak zöme. Olyan csekély az illetményük, hogy abból a mai körülmények között szinte lehetetlen biztosítani a megélhetést. Ezért még inkább leértékelődik a levéltári munka. Tisztelt vendégeink, kedves kollégák! Az ünnepi alkalmon is szólnom kellett az intézmény súlyos gondjairól. Hiszem, hogy van megoldás e gondok orvoslására, hiszen az illetékesek nem nézhetik tétlenül az ország egyik legrégibb tudományos-kulturális intézményének ellehetetlenülését, pótolhatatlan kincseink pusztulását. Örömmel jelenthetem be, hogy a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően ez év közepén, a millecentenárium tiszteletére, megjelenik két fontos kiadványunk, a friss fond- és állagjegyzékünk, valamint a részletes levéltári kalauzunk. Ezekből mindenki érzékelheti majd, hogy milyen hatalmas, elődeink sok nemzedéke által ránk hagyott érték megőrzése képezi a Magyar Országos Levéltár felemelő kötelességét. Az intézmény fennállásának 240. évfordulóján, a jövő sikerei reményében, köszöntöm a Magyar Országos Levéltár valamennyi nyugdíjas és aktív munkatársát!