Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Kiss András: Jakó Zsigmond és a levéltárak / 39–49. o.

Jakó Zsigmond és a levéltárak 41 zeli el, aki erről hall, hogy a kéréseknek készségesen és gyakran érdemtelenül eleget tevő Kelemen Lajos egymaga végezte azt, ami ilyen gazdag anyag esetén rendes körülmények között egész apparátust igényelt. Tette mindezt a reábízott források lelkiismeretes őreként, a kutatást tisztelő levéltárosként és az erdélyi történelem, az egykori társadalom és azon belül a családi kapcsolatok páratlan ismerőjeként, az útbaigazító segédleteket csalhatatlan emlékezőtehetségével helyettesítve. Ilyen körülmények között érthető, hogy ebben az időszakban a levéltári szakirodalomnak sem volt bő termése ezen a tájon.

7 Kelemen Lajos munkatársa, 1944-től pedig utódja a Levéltár élén: Szabó T. Attila is — aki életművét a rendszeres levéltári kutatásra, a levéltári anyag gazdagságának szinte példa nélküli értékesítésére építette, a korszerű levéltári tájékoztatás igényével készült A Wesselényi Levéltár és XVI. századi magyar iratai című ismertetés és regesztapublikációján, valamint A Bornemissza levéltár című levéltárismertetésén kívül,

8 a levéltári vonatkozású írásaiban forrásközlésekre szorítkozott.

9 A magyar tudományosság vérkeringésébe 1940-ben közvetlenül visszakerült Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Levéltár előtt új — anyagilag is megalapozott — távlatok nyíltak meg. Ez tette lehetővé, hogy Kelemen Lajos mellé fiatal szakképzett munkatársakat nevezzenek ki. Ezek között Jakó Zsigmond volt az, aki tudományos pályáját a Levéltárhoz kötötte, és egy életre szólóan, ha később már nem is levéltári keretekben, a kutató természetes kapcsolatain túl, a levéltárakhoz kötődött. Ő maga így vall erről: „noha egyetemi tevékenységem is ekkor kezdődik, szívem szerinti munkaterületem és formálóm hosszú ideig a levéltár maradt."

10 Az új távlatok küszöbén a Levéltár fejlődésének addigi szakasza lezárult. Ezt a lezárult szakaszt az erdélyi magyar társadalom és a levéltáros közötti önzetlen kapcsolatra és bizalomra épített nagyszabású begyűjtés és megőrzés jellemezte, a kutatás hagyományos biztosítása. Záróköveként Kelemen Lajos emelkedik ki, aki Erdélyben az addigi levéltári szemlélet és levéltárosság legjobb hagyományait és gyakorlatát testesítette meg. Emberi nagyságát viszont mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az új levéltártudományi megalapozottságú levéltári munkát legjobb tudása szerint magáévá tette és támogatta. A bekövetkezett váltásban nyoma sem volt a gyakran emlegetett (és túlhangsúlyozott) nemzedéki konfliktusoknak. Ennek az eredménye az volt, hogy az új levéltárosi tevékenység nem csak az ő jóváhagyásával kezdődött, hanem támogatásával. A bonyolult összetételű, különböző rendezési szinteket képviselő családi levéltárak és gyűjtemények tömegében azok legjobb ismerőjének és legavatottabb kezelőjének tudása nélkül a meginduló levéltári munka rendkívül nehéz lett volna. A Levéltár történetének erre az új szakaszára vonatkozóan méltán állapítható meg: ,,A szakképzett munkatársak résztvételében — akik egymást követték, akár mert pályájuk másfelé ívelt, akár a történelmi események kényszere miatt — a történeti források öreg gyűjtője: Kelemen Lajos és a pályája elején álló fiatal Jakó Zsigmond jelentették az állandóságot és a következetes szakmai vonalat az új szemléletű levéltári munka megvalósításában, a megkezdettek teljesítésében."

11 Levéltárosi pályakezdését 7 Kelemen Lajos munkáinak jegyzéke Szabó T. Attila és Magyari András összeállításában az Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár—Bukarest, 1957. c. kötet 632—650. lapjain jelent meg. (A továbbiakban: Kelemen Lajos Emlékkönyv.) 8 Levéltári Közlemények XVI. (1938.) évf. 205—231. — Uo. XVII. (1939.) 238-254. 9 Lásd: Kiss András—Wolf Rudolf: Arhiva Muzeului Ardelean. = Din istoria arhivelor ardelene — 75 de ani de la infiin^area Arhivelor Statului Cluj. Coordonatori: Ioan Drágán, Ioan Dordea. Cluj-Napoca 1995. 119. 17. j. — Ua.: The Archives of the Transylvanian Museum, 1842—1950. = Transylvanian Review volt. IV. no. 3. 1995. 79-80. 17. j

% 10 Dankanits Ádám: Szülőföld vonzása, új utak keresése. Beszélgetés Jakó Zsigmond történésszel. = A Hét VII/36. 1976. 3. 11 Kiss—Wolf, i. m. 120. és az angol szövegben: 81.