Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Kiss András: Jakó Zsigmond és a levéltárak / 39–49. o.

KISS ANDRÁS JAKÓ ZSIGMOND ÉS A LEVÉLTÁRAK THE ARCHIVES AND ZSIGMOND JAKÓ: Zsigmond Jakó, well-known historian, is eighty years old. On this occasion the author reviews the career of the scholar and professor born in Biharfélegyháza of Partium, on the 2nd September 1916. As the author points out, archives played a very important role in his oeuvre. His pioneering work of introducing the methods of modern archivism both in theory and practice, as well as his efforts to save and preserve the archives of Transsylvania, make him one of the greatest personlities of the history of archivism. His career proves that if a scientist's profession grows out of the soil of archival research, he will never forget his roots. When the Transsylvanián Museum Society were forced to dissolve, seemingly ruining the framework of scientific activity in Transsylvania, the spirit of archival science was passed on through himself, his great predecessor Lajos Kelemen, and his colleague Attila T. Szabó to the disciples gathering around them. A nyolcvanéves Jakó Zsigmondot (született a partiumi Biharfélegyházán 1916. szeptember 2-án) a középkortudomány elismert művelőjeként tartja számon a historiográfiai szakirodalom. Kutatóként, középkori történeti forrásaink feltárója- és közrebocsátójaként, történetíróként maradandó alkotások jelzik pályáját, de nevét öregbítette az is, amit egyetemi oktatóként végzett. Ez utóbbi tevékenységét egészítik ki a magukat az egyetem elvégzése után is tanítványainak vallók eredményei, akiknek gyümölcsöző kapcsolata egykori tanárukkal nem szűnt meg történetkutatói és oktatói pályájukon sem. Az említett gazdag tudományos termést értékelő számbavételnél azonban alapvetően nyom a latban Jakó Zsigmond levéltári munkássága és kötődöttsége a levéltárakhoz. Egyetemi tanulmányai befejezése után — amelyeknek során a magyar történetkutatásés írás csúcsait jelző, két világháború közötti egyetemi tanárok előadásait hallgatta és az azóta fogalommá vált Mályusz-szemináriumban mélyítette el szakismereteit és sajátította el a tudományág művelésének módszereit — Jakó Zsigmond pályáját a Magyar Országos Levéltárban kezdte meg (1940—1941). A fiatal történetkutató előtt 1941-ben az új feladatok előtt álló, addig Kelemen Lajos „egyszemélyes intézményeként" működő Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában nyílik meg aztán az az út, amely addig felhalmozódott szakmai ismereteinek gyümölcsöztetésére kínált alkalmat. Az a megfogalmazás, hogy „az Országos Levéltár a múlt század végén és e század első felében a magyar történettudomány legfontosabb kutatóhelye" volt,

1 az erdélyi történeti tudományművelés viszonylatában érvényes volt az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárára. Maga Jakó Zsigmond erről így vall: az Erdélyi Nemzeti Múzeum ... „a kolozsvári egyetemmel karöltve, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményeivel együtt, az erdélyi magyar tudományos kutatás legfőbb műhelye volt". Új munkahelye feladatát pedig így összegezte: „A Levéltár feladata egyrészről a magyar intézmények, családok, személyiségek iratanyagának összegyűjtése, megóvása és tudományos feltárása, másrészt pedig az erdélyi történelem művelése volt."

2 Innen a Levéltárból 1 Borsa Iván: Ember Győző, a levéltáros. = Levéltári Közlemények LXV. (1994.) évf. 1—2. sz., 8. 2 Koszta László—Orbán Imre: Beszélgetés Jakó Zsigmond kolozsvári történészprofesszorral. = Aetas 3/1986., 61.