Levéltári Közlemények, 67. (1996)
Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Sárközi János: A gazdaság átalakulása és a levéltár / 33–37. o.
A gazdaság átalakulása és a levéltár 37 ről sem, ez utóbbi különösen fontos egy mélységében tagolt gazdasági szerkezet esetén. Valós döntési helyzetbe viszont csak akkor kerülünk, ha figyelemmel kísérjük a gazdaságban zajló folyamatokat, s képesek vagyunk a változásokra rugalmasan reagálni. Gyűjtőmunkánk során érvényesíteni kell saját szakmai követelményrendszerünket is, nem térhetünk le arról az útról, hogy csakis és kizárólag maradandó értékű iratanyagot gyűjtünk. Említettem már, egészen más kapcsolatot kell kiépíteni gyűjtőköri munkánk során a hozzánk tartozó cégekkel, mint tettük azt korábban. Erre ösztönöz az 1995. július l-jétől hatályos levéltári törvény is, amely szellemében és rendelkezéseivel illeszkedik a magántulajdonon alapuló modern polgári demokráciák általánosan elfogadott normáihoz. Az új típusú kapcsolat sokkal inkább partneri viszony, amely a közös érdekeken, az egymásnak nyújtott kölcsönös garanciákon nyugszik. A levéltár és a cégek „társas" viszonyába apportként bevihetjük az iratkezelés, irattározás, archiválás, állományvédelem terén meglévő tapasztalatainkat, szaktudásunkat. A viharos korszakot átélt polgári kori irataink megléte ugyancsak megerősíti, hogy a magánvállalatoknak is érdeke a fontos, maradandó értékű iratok fennmaradása, ebben kell őket segíteni a mi sajátos eszközeinkkel. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a gazdasági iratok őrzése csak egy tagolt struktúrában képzelhető el, amelybe az állami és az önkormányzati levéltárakon kívül beletartozhatnak majd a különféle magánvállalati levéltárak is, a védetté nyilvánítás intézményrendszere pedig csak tovább színesítheti ezt a képet. Az ezen a téren meglévő nemzetközi tapasztalatok — természetesen a hazai viszonyokhoz igazítva — nálunk is alkalmazhatók. Végül engedjék meg, hogy az 1989—1995 közötti időszak gazdasági iratgyűjtését néhány beszédes szám tükrében is bemutassam. A két országos levéltár ugyan csak 1992-ben egyesült, de iratgyarapodásukat — praktikus okokból — 1989-től együtt ismertetem. A gyarapodás nagyrészt az 1950, méginkább az 1960 után keletkezett iratoknál következett be, és — főleg a csődeljárások kapcsán átvett iratok esetében — az évkor egészen a 90-es évek elejéig tart. 1989-ben a két intézmény gazdasági iratanyaga 10 500 ifm volt, ami az összes levéltári anyag 1/5-ét tette ki, ugyanezek az adatok 1995-ben, 13 000 ifm, változatlan arányok mellett. Hat év alatt beszállítottunk 2500 ifm maradandó értékű, rendezett — természetesen nem levéltári értelemben — gazdasági iratot. 16 Az önkormányzati levéltárak gazdasági iratgyarapodása a következőképpen alakult ugyanezen időszak alatt. 1989-ben 15 200 ifm polgári kori és 1945 utáni gazdasági iratot őriztek. 1995-ben viszont már megközelítőleg 23 000 folyóméter gazdasági irat volt a birtokukban, a 7800 ifm gyarapodás — 100 ifm kivételével — mind az 1945 után keletkezett iratokat érintette. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzati levéltárakban 6 év alatt 51%-kai gyarapodott a gazdasági iratok mennyisége, de természetesen levéltáranként különböző mértékű átvételek történtek. n 1989 és 1994 között 54 000 ifm-mel gyarapodott a magyarországi levéltárakban őrzött iratok terjedelme, vagyis hat év alatt közel 30%-os növekedést regisztrálhattunk, amiben jelentős volt a gazdasági iratok aránya. 18 Ilyen ütemű iratátvétel esetén 20—25 év alatt megduplázódik a magyarországi levéltárakban őrzött iratok terjedelme. Ezért a jövőben a szakmai alapokon nyugvó szelektív iratgyűjtés fokozott hangsúlyt kap. 16 Vö. 10. sz. jegyzet. 17 A Művelődési és Közoktatási Minisztérium Levéltári Osztályának éves statisztikai adatszolgáltatása: 1989., 1995. évi adatok. 18 Adatok a levéltárakról 1988. (Összeáll.: Bikki István) LSZ 1989/2. sz. 97.; Adatok a levéltárakról 1994. (Összeáll.: Bikki István) LSZ 1995/2. sz. 103.
