Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Szűcs László: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei / 21–25. o.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 25 egyik szerint számítógépek széleskörű elterjedésével és ezek összekapcsolásának lehetővé válásával lejárt a forrásközlések kora, elegendő a dokumentum beírása a számítógépbe, és így is elérhetővé válik mindenki számára, aki hozzá akar jutni. A nyers szövegek esetében ez feltehetőleg így is lesz, sőt bizonyos fokig máris így van. Állítom azonban, hogy egyegy jól elkészített forráskiadvány olyan plusz ismereteket nyújt a használók széles körének, amit nehezen nélkülöznének, vagy esetleg hosszas és külön-külön elvégzendő munkával szerezhetnének meg azok a kutatók, akik csak a kompjuter képernyőjén megjelenő nyers szövegre támaszkodnának. Pillanatnyilag viszont nehezen tudnám elképzelni, hogy valaki évekig tartó munkával elvégezze mindazt a kutatást, ami szükséges egy jó forráskiadvány összeállításához, csupán azért, hogy azt vigyék a számítógépbe, s a dokumentumok így feldolgozva állhassanak a használók rendelkezésére. A másik vélemény a forráskiadványok jogosultságát kérdőjelezi meg. Ez a könyvkiadás és elsősorban a tudományos igényű könyvek kiadásának válságával kapcsolatos. A kialakult helyzet arra kényszeríti a történettudomány irányító személyiségeit és intézményeit, az e téren tevékeny vállalkozókat, hogy az aktuális kérdésekhez kapcsolódó, több korszakot átfogó szintézisek, színes, könnyen eladható kiadványok készítését szorgalmazzák. Meg kell mondanom, hogy ezek a minisztertanácsi jegyzőkönyvek és kötetek, ha egyes részleteikben hihetetlenül érdekesek, sőt izgalmasak is, általában azonban nem ilyenek. Mégis nagy hiba lenne kiadásuk háttérbeszorítása az említett szempontok okán, már csak azért is, mert pozitív tények széleskörű hozzáférhetővé tétele, ismertté válása nélkül nem készülhetnek jó analízisek és helytálló szintézisek sem. Nem bántó szándékkal, de hadd emlékeztessek arra, hogy a néhány évtizede, vagy akár csak néhány éve készült tanulmányok többsége mára elavulttá, érdektelenné vált, míg egy igényesen elkészített forráskiadvány — mint amilyennek a minisztertanácsi jegyzőkönyvek sorozata ígérkezik — generációk tájékozódásának alapja marad. Ezért — meggyőződésem szerint — jó úton jár az Országos Levéltár, amikor kiadói programjának továbbvitelén fáradozik.