Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Szűcs László: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei / 21–25. o.

SZŰCS LÁSZLÓ AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNY MINISZTERTANÁCSI JEGYZŐKÖNYVEI THE CABINET PROTOCOLS OF THE PROVISORY NATIONAL GOVERNMENT: The National Archives of Hungary is taking care of the cabinet protocols of Hungarian governments of the past more than one hundred years. Protocols of the 1848—1849, 1914—1918 and 1919 governments have already been published, and the processing of the protocols of the era of dual monarchy (1867—1918) have also been started. The publication gives a survey of the historcal and professional problems which emerged during the publishing of the cabinet protocols of the Provisory National Government established in 1944 under extraordinary circumstances. This book of reference is the first volume of a new series publishing post-war cabinet protocols. A Magyar Országos Levéltár több mint száz esztendő minisztertanácsi üléseinek jegyzőkönyvi anyagát őrzi, és forrásközlési programjában előkelő helyen szerepel ezek kiadásának terve. E program jegyében jelent meg az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc, illetve az első világháború idejéből származó jegyzőkönyveket tartalmazó egy-egy kötet és a tanácsköztársaság kormányzótanácsi jegyzőkönyveit tartalmazó egy kötet. A befejezéshez közeli állapotba került a dualizmus kori jegyzőkönyvek további két kötete, és elkészült az utóbbi korszak jegyzőkönveinek közlésére vonatkozó szabályzat is. Ehhez a nagyszabású forrásközlési programhoz illeszkedik a néhány éve levéltárba került 1945 utáni minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadásának a terve. Közülük az Ideiglenes Nemzeti Kormány, vagyis dalnoki Miklós Béla kormányának jegyzőkönyveit tartalmazó kötet, amelyről itt elsősorban szó lesz, immáron elkészült. Jelentősen előrehaladtak a Tűdy-kormány és Nagy Ferenc kormányának jegyzőkönyveit felölelő további három kötet munkálatai is. Felmerülhet természetesen a kérdés, hogy miért fontosak ezek a jegyzőkönyvek, miért indokolt a kiadásuk. Ezzel kapcsolatban hadd idézzem emlékezetbe, hogy újabbkori alkotmányosságunknak egyik pillére, a független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló 1848. évi ÜL törvénycikk ugyan nem tett említést a minisztertanácsról, mégis a miniszterek együttes, rendszeresen megtartott értekezlete valósította meg a törvény szóhasználata szerinti minisztériumot, a törvényhozásnak felelős kormányt. Ilyen módon a minisztertanács lett — az államfő mellett — a végrehajtó hatalom legfőbb szerve. Mindenkor a minisztertanács elé kerültek a törvényekre, kormányrendeletekre vonatkozó előterjesztések, a legfontosabb pozíciók betöltésére, államtitkárok, kormánybiztosok, főispánok, bírók, egyetemi tanárok, intézményvezetők személyére vonatkozó javaslatok, a köztisztviselők jogviszonyára vonatkozó ügyek, az ország pénzügyeivel, gazdasági helyzetével kapcsolatos dokumentumok, az ország közállapotaira, a közhangulatra vonatkozó tájékoztatások, 1918 után a nemzetközi szerződések, egyezmények, a fegyveres testületek, a hadüzenet, a békekötés kérdései, de — kivételes elbánást igénylő esetekben — sokszor egészen apró, jelentéktelennek tűnő kérdések is. Ezekben az ügyekben a döntés joga többnyire nem a minisztertanácsot illette, de mindig is kulcsszerepe volt a jogszabályok kezdeményezése, törvényhozó testület elé terjesztése, majd az államfő által elfogadott jogszabályok végrehajtása, illetve az igazgatás harmóniájának biztosítása terén.