Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - KRÓNIKA - A Magyar Országos Levéltár kutatási és kiadványkészítési koncepciója / 205–213. o.

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KUTATÁSI ÉS KIADVÁNYKÉSZÍTÉS! KONCEPCIÓJA I. EDDIGI EREDMÉNYEK Az 1992. előtti Magyar Országos Levéltár (OL) és a belőle 1970-ben kivált, majd 1992 közepén ismét betagolódó Új Magyar Központi Levéltár (ÚMKL) kutatási és kiadványkészítő tevékenységét a levéltári irodalom lehető legszélesebb körű művelésére irányuló törekvés jellemezte. Bár a célkitűzést nem sikerült teljes mértékben megvalósítani, az elért eredmények mégis maradandó tudományos teljesítményt jelentenek. Tiszteletet parancsoló a napvilágot látott önálló művek száma: az 1875 és 1944 közötti 70 évben az OL összesen 38, majd a második világháború befejeződése óta eltelt 47 évben az OL és az ÚMKL együttesen mintegy 330 kiadványt jelentetett meg. Az ötvenes évek elejétől fokozatosan kialakult a levéltárban folyó tudományos feldolgozó és kutató munka eredményeinek közreadását lehetővé tevő eszközrendszer. A pénzügyi fedezet ingatagsága, a személyi feltételek esetenkénti hiánya és olykor az irreális célkitűzés ugyan több vállalkozást késleltetett, ül. megakadályozott, összességében azonban az 1923-ban alapított Levéltári Közlemények c. folyóirat, a negyneves években útjára indított négy kiadványsorozat (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai. I. Levéltári leltárak, II. Forráskiadványok, III. Hatóság- és hivataltörténet, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok), valamint a sokszorosított segédletek sorozatai biztosították az elkészült munkák megjelenését. Ugyanez mondható el az ÚMKL Evkönyvek, Forráskiadványok és Módszertani füzetek sorozatairól. Műfaj szerinti tagolásban röviden az alábbiakban mutatjuk be a második világháború utáni kiadvány termést. 1. Levéltári Közlemények, Új Mafivar Központi Levéltár Közleményei Az 1954-es újraindulás alkalmával Ember Győző főigazgató hosszútávra meghatározta a Levéltári Közlemények feladatait és profilját. Eszerint: az egész magyar levéltárügy közlönyeként a levéltári irodalom (levéltártan, az iratanyaggal foglalkozó történeti segédtudományok, levéltárismertetés, levéltártörténet, forrásközlés, történeti statisztika, hivataltörténet) teljességének művelésére hivatott. A folyóirat az eltelt négy évtized alatt hű maradt a célkitűzéshez, s valódi szakmai orgánumként láttak napvilágot kötetei: eleinte évi egy, később évi két, majd ismét évi egy kötet. Az egyes kötetek értekezések (tanulmányok, cikkek), forrásközlések, ismertetések és krónika, valamint bibliográfia rovatokra tagolódnak. A Levéltári Közlemények az egyik legrégebbi hazai tudományos folyóirat, igaz háború előtti egyeduralma a levéltári területen egyszer s mindenkorra megszűnt a Levéltári Híradó (később: Levéltári Szemle) 1951. évi színrelépésével.