Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár és a Zsigmondkori oklevéltár / 9–20. o.

A Magyar Országos Levéltár és a Zsigmondkori oklevéltár 19 indokolta az a körülmény is, hogy az 1415—1420. éveknek még akkor teljesen nem tekinthető kézirati tömege ránézésre is még legalább további két kötetet ígért. Ennek következtében olyan döntés született, hogy a továbbiakban — szakítva az eddigi elképzeléssel — folyamatos kötetszámozásra térünk át minden kötet végén név- és tárgymutatóval. Ennek a döntésnek a jegyében született meg a III. kötet (1411—1412) és a IV. kötet (1413—1414), mint A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok sorozat 22. és 25. kötete, 1993-ban és 1994-ben. A

III. kötet egységeinek száma 3209, s ezek előszóval és forrásjegyzékekkel együtt 732 lapra terjednek, a IV. kötet pedig 2862 egységet foglal magában az előtte levő részekkel együtt 639 lapon. A

III. kötet utolsó lapszáma 869, a IV-é 778. (A papír és a kötés anyagának eltérése okozhatja, hogy a két kötet vastagsága mégis azonos.) — Megemlítendő, hogy a lektorálás után levő V. kötet (1415—1416) terjedelme a fenti módon végzett kalkuláció szerint e két kötet terjedelme között várható. A

III. és a IV. kötet kiadását a néhai Klaniczay Tibor akadémikus nevéhez kapcsolódó Kulturális és történelmi emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása program tette lehetővé. E program ellátmánya 1992—1995-ben az Országos Kiemelt Társadalmi Kutatások (OKTK) program keretében volt biztosítva az állami költségvetésben. Az OKTK négy évre volt tervezve, s ez lejárván, az 1996. évi költségvetésben sem ez, sem az ennek részét képezett , ,Klaniczay-program" nem szerepel. így a Zsigmondkori oklevéltár V. kötetének kiadása nem lehetséges addig, amíg a szükséges pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésre. A tervezett VI. kötet (1417—1418) kéziratának első éve már lektorálva van, s befejezése 1996 végére remélhető. * * * A fentiekben említés történt arról, hogy a régi elgondolás szerinti IV. kötet (1421—1430) munkálatait két Mályusz-tanítvány, Fügedi Erik és Engel Pál megkezdte. Ez azt jelentette, hogy ők egymás között felosztva először átnézték a könyvészeti forrásokból azokat az egységeket, amelyek a II. kötet bibliográfiája szerint a Magyar Országos Levéltár Könyvtárában elérhetők voltak, és azokból elkészítették az évkörbe eső regesztákat. Ennek befejeztével Fügedi Erik a Nemzeti Múzeum Törzsanyagnak nevezett állaga évkörbe tartozó darabjairól készített kivonatokat, Engel Pál pedig előbb a Diplomatikai Levéltár ún. stock-}ivó\ (az Óváry Lipót által a DL megszervezésekor az átírt legrégibb oklevél időrendjében rendezett oklevelek 1421—1430 közé eső darabjairól), majd néhány családi levéltár erre az évtizedre eső darabjairól készített kivonatokat. Egymás kivonatait kölcsönösen részlegesen kollacionálták, Fügedi többet, Engel kevesebbet. Munkájukat 1980 és 1983 között végezték. Előbb Fügedi hagyta abba a munkát egészségi állapota miatt, majd amikor Hermann Zsuzsanna megkezdte az 1411—1420. évi kivonatok készítését, Mályusz Elemér helyett Engel végezte azok kollacionálását. Megemlítendő, hogy ez időszakban egy éven át Muzsnai Lászlóné Kállai Erzsébet is készített kivonatokat ebből az évkorból. Tevékenységük eredménye mintegy 3000 regeszta és kivonat. Ezek minden bizonyai újabb átnézésre, kollacionálásra szorulnak, mert mint a fentiekben leírtakból is világos, azóta egyes szempontok megváltoztak, s feltehetően akkor elhagyott adatok pótlandók volnának.

22 22 Mályusz Elemér sokat idézett tanulmányának 950. lapján arról ír, hogy 1978-ban „felcsillant a remény — szinte csak napokra—, hogy az Országos Levéltár elhatározásából Fügedi Erik és Engel Pál kollégáim bekapcsolódva a III. kötet munkálataiba, segítenek annak befejezésében", majd kettőjük munkamegosztását is megjelölte. — Sajnálatai kell megállapítani, hogy sem Engel Pál, sem e sorok írója nem emlékezik arra, hogy az akkori elképzelések szerint ők ketten a III. kötet munkálataiba kapcsolódtak volna be ily módon. Mindketten kezdettől fogva — a Mályusz Elemér által megjelölt munkamegosztással — az akkori elképzelés szerinti IV. (1421—1430) köteten dolgoztak.