Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - Kapronczay Károly: Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. 1–3. k. Bp., 1929–1931. (Hasonmás kiadás, 1995) / 179–181. o.

Irodalom 181 múltja iránt s azóta, rövidebb-hosszabb megszakításokká, szótalan munkával gyűjtögettem a rájuk vonatkozó adatokat ... sokat kutattam hozzáférhetetlen levéltárainkban is, nap-nap után dolgozva, csak az Országos Levéltárban nyolc hónapot töltöttem. Kutatás volt a célom, nem pedig másolás. Bizonyossága ennek a sok jegyzet és utalás, mely e könyvben — a folyamatosság hátrányára, de a pontosság érdekében — található. Magyar orvostörténelmi adataim száma ma már sok tízezerre rúg és ha kétszer annyi életem volna, akkor sem tudnám azokat feldolgozni." A szerző a továbbiakban kiemeli, hogy Linzbauer munnkáját ugyan mintául tekintette, de annak áttekinthetőségét éppen a mutatók hiánya nehezíti. Ezért is elsősorban adattárat kíván közzétenni, nem az egyes dokumentumokat szöveghűen kiadni, csak a forrás megjelölésével és rövid kivonattal közkinccsé tenni. Az első két kötet 1929-ben jelent meg, valójában Magyary-Kossa Gyula átfogó nagy tanulmányait (az egyetemi orvosképzésről, az orvosi gyakorlatról, a pestisorvosokról és járványokról, a hazai közegészségügyi állapotok alakulásáról, a prostitúció történetéről, majd neves orvosokról és jeles magyar személyek betegségeiről) tartalmazza. Két évvel később, 1931-ben a harmadik, és 1940-ben a negyedik kötet látott napvilágot, amely utóbbi kettő valóban adattár, időrendben növekvő adatsorok, kommentálva a dokumentumokban foglaltakat. Magyary-Kossa adattárát nem négy kötetre tervezte. Hatalmas jegyzetanygát további kötetekben kívánta megjelentetni. A II. világháború évei alatt elkészítette az ötödik kötet kéziratát, amelyet a Magyar Orvosi Könyvkiadó — anyagi okokra hivatkozva — nem tudott teljes terjedelemben kiadni, ezért 1942-ben rövidítésre kérték meg Magyary-Kossa Gyulát. Ezt elvégezte, azonban a világháború utolsó évében már nem jelenhetett meg az ötödik kötet. 1944-ben Magyary-Kossa Gyula is elhunyt. Halála után a család gondozta a kiadás ügyét. A kiadásról az 1940-es évek végén már szó sem eshetett. Az 1950-es évek elején, amikor megalakult az országos Orvostörténeti Könyvtár (1951), és 1954-ben megindította az Orvostörténeti Közlemények sorozatát, valamint orvostörténeti témájú köteteket is kiadott, ismételten felvetődött az ötödik kötet megjelentetése. A szerzői jogörökösök külföldre távozásával (1957) megszakadtak a tárgyalások, s a kiadó semmi körülmények között „nem vállalta" a kötet kiadását. A Magyar Tudományos Akadémia és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár őrzött egy-egy kéziratot, miközben Magyary-Kossa Gyula munkája könyvritkasságá vált, könyvaukciókon tetemes pénzért került árverésre egy-egy példánya. A család az 1980-as évek végén külföldön és Magyarországon ismét kezdeményezte az eredeti, teljes szövegű ötödik kötet megjelentetését. Az első három kötet — hasonmás kiadásban — hosszú várakozás után, 1995-ben végre megjelent, és a tervek szerint még ebben az évben a negyedik és az ötödik kötet is a kutatók és érdeklődők kezébe kerülhet. Mint minden könyvnek, így Magyary-Kossa Gyula alapvetésének is külön históriája van. Valóban a hazai orvostörténeti kutatás egyik alapműve kerül ismét a könyvpiacra, bár — értékét nem csökkenti — a mai kutatónak alaposan figyelni kell a források levéltári jelölésére, hiszen azok többsége ma már nem érvényes, elsősorban az Országos Levéltár vonatkozásában. Ettől függetlenül értékét növeli, hogy sok olyan forrás szerepel e kötetekben, amelyek a II. világháború alatt megsemmisültek, így e forráskiadás az egyetlen őrzője. Kapronczay Károly