Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - Baráth Magdolna: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatta és összeállította: Szántó László. Szerkesztette: Szili Ferenc. Kaposvár, 1995. / 173–176. o.

174 Irodalom A közel 300 (szám szerint 270) dokumentumot, három fő fejezetbe — A forradalom okai és somogyi előzményei, A forradalom napjai Somogyban, A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása — rendezetten ismerheti meg az olvasó. Ebből mindössze három született közvetlenül a forradalom kirobbanása előtt, a rehabilitálás végrehajtásáról és a volt kitelepítettek ügyeiről szóló feljegyzés, valamint a Somogyi összegzés vitájáról készült jegyzőkönyv-részlet, illetve a vitával kapcsolatban a helyi sajtóban napvilágot látott vélemény. A forradalom napjai Somogyban c. fejezetben található az összes dokumentum több mint fele, de az utolsó részben a forradalmi eseményekkel kapcsolatos iratok száma is meghaladja a százat. A válogatásnál tudatosan az 1956. október 23. és november 4. között keletkezett dokumentumokra került a fő hangsúly, de a forradalom leverését követő időszakból származó dokumentumok nagy száma azt mutatja, hogy a kötet összeállítója — véleményem szerint helyesen — a forradalom utóéletének bemutatását is rendkívül fontosnak tartotta. Bár az országos tapasztalat azt mutatja, s erre a szerkesztők is utaltak, hogy a forradalom 12 napja alatt keletkezett iratok maradtak fenn a legkisebb arányban, mégis a helyi forradalmi szervek mindennapi működéséről is képet kaphatunk a kötet második fejezetében publikált fontos források alapján. Ezekből nemcsak azok, az országban csaknem mindenütt azonos tartalmú követelések ismerhetők meg, amelyek a politikai és gazdasági élet demokratizálását célozták, hanem azok az intézkedések és erőfeszítések is, amelyeket a demokratikusan választott helyi hatalmi szervek — községi nemzeti bizottságok, forradalmi nemzeti tanácsok — a mindennapi élet megszervezésére, például a vagyon- és közbiztonság fenntartására, a közellátás biztosítására, a munka elindítására tettek, de találkozhatunk a szolidaritás szép példáival is, mint az egyes községek gyűjtése a budapesti lakosság számára (62., 63. sz. dokumentumok), vagy már a forradalom leverését követően a Kaposvári Vaskombinát dolgozóinak kiállása a megyei forradalmi tanács letartóztatott elnöke mellett (161. sz. dokumentum). A harmadik fejezetben publikált dokumentumok között azok dominálnak, amelyek a régi politikai-hatalmi struktúra fokozatos helyreállítását és ellentmondásoktól korántsem mentes kezdeti működésüket hivatottak bemutatni. Szántó László bevezetőjében külön is felhívja a figyelmet arra az érdekes kettőségre, amelyeket ezek az iratanyagok is hűen tükröznek, hogy míg megyei és járási szinten a forradalmi tanácsok, bizottságok gyakorlatilag megszűntek, a községek jelentős részében megmaradtak a választott hatalmi szervek, működtek az üzemi munkástanácsok, s köztük és a tanácsok között helyenként nagyon pozitív együttműködés alakult ki, még akkor is, ha az előbbiek csak a tanácsokat segítő véleményalkotásra kaptak jogot (197. sz. dokumentum). 1956 végén, illetve zömmel 1957 elejétől tűnnek fel azok az iratanyagok, amelyek már az októberi események ellenforradalommá történő „átlényegítését" készítik elő, beleértve ebbe a sajtóban meginduló forradalomellenes propagandát, illetve a központi utasításra meginduló visszaemlékezés-gyűjtő munkát is. Szántó László véleményem szerint jó érzékkel válogat ezekből a dokumentumokból. A megtorlással kapcsolatos iratanyagból csak néhányat válogatott a szerkesztő a kötetbe, de helyet kapott a megyei forradalmi események legjelentősebb személyiségének, a megyei forradalmi tanács elnökének, Gábriel Jánosnak és társának, valamint a Zrínyi Kör vezéregyénisége, Kunszabó Ferenc büntetőperében hozottt ítélet. Talán Nagy Imre kaposvári származása indokolta, hogy utolsó dokumentumként közlésre került az az információs jelentés — elkészítésére egyébként ismét központi utasításra került sor —, amely a Nagy Imre és társai ügyében született Legfelsőbb Bírósági ítélet megyei visszhangjáról számolt be. A dokumentumválogatás után mintegy ,,utószó helyett" a Somogy megyei Forradalmi Nemzeti Tanács egykori titkárának, a megtorlás elől Svájcba menekült Poldesz Albertnek a visszaemlékezése olvasható az 1956-os kaposvári eseményekről, de írása második részé-