Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - Kis Péter: Scripta manent. Ünnepi tanulmányok a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére. Szerk.: Draskóczy István. Bp., 1994. / 170–172. o.

172 Irodalom folja a közvetlen diplomáciai kapcsolatokat a magyar királyság és a kisázsiai Karamánia között, ugyanakkor elismerve az oszmán-karamán viszony hatását a magyar—török békekötésekben (115—124. p.). Draskóczy István a XV. században Magyarországon működő itáliai üzletemberek erdélyi szerepét tárgyalja, a legfontosabb családok, a legfontosabb személyek pályafutását a pénzügyi adminisztrációban, családi kapcsolataikat az erdélyi nemességgel és a szász városok polgárságával (125—135. p.). BenkőElek a középkori nagyváradi bronzöntő műhely történetét érintő új adatokat, hipotéziseket és megállapításokat tesz közzé. A szerző elképzelhetőnek tartja a műhely működésének XII. századi kezdeteit, ugyanakkor bizonyíthatatlannak véli a Kolozsvári testvérek szobrainak a váradi bronzöntéshez való kapcsolását, egyszersmind egy kolozsvári bronzöntő műhely létezését. (137—145. p.) Kubinyi András I. Mátyás és a főpapság viszonyát tekinti át. A püspöki kar nemcsak a tizedjövedelmeiből származó gazdagsága miatt lehetett fontos az uralkodó számára, hanem a királyi tanácsban való részvétele folytán politikailag is jelentős volt, nem beszélve a művelt egyháziaknak az állami adminisztrációban betöltött szerepéről. Emiatt Mátyás király törekedett e testület kézben tartására, erre utal az idegen (Estei Hipolit) illetve alacsony sorból (Bakócz) származó főpapok számának emelkedése, akiknek nem voltak számottevő kapcsolataik a hazai arisztokráciával (147—164. p.). Gecsényi lajos a végvári harcok egyik fejezetét, az 1577. évi győri török lesvetés eseményeit és katonai vonatkozásait tekinti át (165—175. p.). A XVII. századi diplomáciatörténethez kapcsolódnak a soron következő dolgozatok. Hiller István nyomán a Habsburgok szolgálatában Isztanbulban szolgáló Johann Rudolf Schmid követ és Michel dAsquier tolmács az Udvari Haditanácshoz 1637-ben benyújtott tervezete alapján kapunk betekintést a Hofburg törökpolitikájának főbb kérdéseibe. A szerző ezt a forrást közre is adja (177—186. p.). R. Várkonyi Ágnes cikkében azt vizsgálja, hogy milyen módon került az erdélyi fejedelemség a wesztfáliai békerendszerbe és ezáltal I. Rákóczi György politikájáról is árnyaltabb képet nyerhetünk (187—198. p.). Horn Ildikó a XVII. századi erdélyi fejedelemség egyik legjelentősebb diplomatája, Sebesi Ferenc életpályáját vázolja fel (199—205. p.). Három forrásközlemény folytatja a tanulmányok sorát. Oborni Teréz Béldi Pál hűtlenségi perében 1678-ban kiadott ítéletlevelét közli, amelynek csak utolsó harmada jelent meg nyomtatásban, Szilágyi Sándor kiadásában (207—214. p.). Borsodi Csaba a herceg Esterházy hitbizomány egyik uradalmának, a süttörinek a kialakulását mutatja be két irat, egy zálogszerződés és egy összeírás alapján, függelékben az előbbit közzétéve (215—219. p.). Kalmár János III. Károly magyar király 1708. évi házasságkötésének a politikáin kívül egyéb szempontokat is bemutató előzményeihez nyújt új adalékokat (221—225. p.). Kállay István Székesfehérvár szabad királyi város polgársága és a XVIII. és XIX. század folyamán beköltöző nemesek viszonyát, gyakori konfliktusait teszi vizsgálat tárgyává (227-237. p.). Soós István 2L felvilágosult abszolutizmus cigánypolitikáját áttekintve Fáy Pál tornai alispán 1792/93-as systematicum operatumának sorsát követi az első ún. reformországgyűlésen (237—245. p.). Szögi László felsőoktatásunk történetéből a magyarországi zsidóság egyetemi peregrinációjáról és a közép-európai valamint a hazai közgazdasági képzés fejlődéséről értekezik. (247-258. p.). Az emlékkönyvet Gerics József szakirodalmi munkásságát bemutató, Kulcsár Erzsébet és Thoroczkay Gábor által szerkesztett bibliográfia zárja (259—266. p.). Az emlékkönyv új eredményeket tartalmazó tanulmányainak szerzői méltóképpen köszöntik az ünnepelt mestert, Gerics József professzor urat. «-• pj

tpr