Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lakos János: Ismeretlen dokumentumok az Országos Levéltár 1956 novemberi égéséről / 135–153. o.

146 Lakos János Úgy mondják, hogy november 4-én, vasárnap délelőtt, Betlendi Jánost kivéve, valamennyien leköltöztek az ú. n. tárgyi óvóhelyre („bunkerbe"). Ott lakott és aludt tehát Kossányi Béla ny. főigazgatóhelyettes édesanyjával, Szabó Károly technikus feleségével, Kudor Tivadar fényképész feleségével és három kiskorú gyermekével, id. Kaszala László kapus feleségével, leányával, annak férjével s az utóbbi édesanyjával, ill. a fiatal házaspár (Mészáros Gyula és Kaszala Judit) kiskorú gyermekével és Simon Ferenc könyvkötő. Rajtuk kívül vasárnap bent volt az épületben és vasárnapról hétfőre virradóra bent aludt a „bunkerben" Kudorné unokaöccse, Csipka Pál műegyetemi hallgató és annak ugyancsak műegyetemi hallgató barátja (az utóbbi nevét a bent lakók nem ismerik). Betlendi János csak november 6-án, kedden délután 15 óra tájban költözött le a tárgyi óvóhelyre, amikor már a III. emeleten levő szobáját gránáttalálat érte. Téglaporosan érkezett le, s a kiállott izgalmak hatására a magával hozott pokrócokra borulva el is aludt, s csak másnap, 7-én hajnalban ébredt fel. November 6-án, kedden délután 1/2 4 és 4 óra között a „bunker" nek a szemben levő ház pincéjébe vezető vészkijáratán át beszólt Németh asztalos: „ég a levéltár". Erre Kossányi Béla, Kudor Tivadar, Simon Ferenc és Szabó Károly felszaladt az alagsorba. Ott maguk is észlelték, hogy a levéltár nyugati raktárszárnyának III. emeleti része kigyuladt. Kossányi Béla javasolta, hogy menjenek fel a tüzet oltani. A harci zaj azonban olyan erős volt, hogy a vállalkozás életveszélyesnek látszott. (Kudor úgy emlékszik, hogy ő ekkor még nem hallott a tűzről, s csak lakásában járt fenn.) Erre mindannyian újra lementek a „bunkerbe". Este 6 óra tájban ismét átszóltak a szomszédból, hogy nagy a tűz. (Nyilvánvalóan attól tartottak ott, hogy a tűz átcsap az ő házukra is.) A felszólításra Szabó Károly a vészkijáraton átment hozzájuk, s felment a ház I. emeletére, ahonnan megállapította, hogy a tűz már átterjedt a levéltár alagsorára is. Jelentése nyomán id. Kaszala László, Kossányi Béla, Kudor Tivadar, Kudor Tivadarné, Mészáros Gyula, Simon Ferenc és Szabó Károly azonnal felmentek. A 75-ös raktárát áthatolhatatlan, sűrű füst borította, ajtaját már nem lehetett megközelíteni, a 69-es raktár méteres lángokkal égett. Az 57-es raktár anyagának épségét lehulló és az ablakokon berepülő zsarátnokok s lecsapódó lángok veszélyeztették. Szabó Károly azonnal megnyitotta az addig zárva volt vízcsapokat s hozzá fogtak az oltáshoz. A lift és a liftakna égését sikerült is megszüntetniök. A tűz fészkével szemben azonban tehetetlenek voltak. Kossányi Béla telefonon igyekezett a főigazgatóval, főképpen pedig a tűzoltósággal érintkezést tartani. Szabó Károly ugyancsak e célból a Hadtörténelmi Intézetbe szaladt át telefonálni. Ezen közben többen jöttek be kívülről is — részben Kudor Tivadarné hívására — segédkezni az oltásnál. Este 10 óra tájban megérkeztek a tűzoltók a Kosciuszko Tádé utcából. A szovjet tankok azonban három ízben is rá mentek a tűzoltótömlőkre, s ezzel lehetetlenné tették az oltást, s mivel a tűzoltók személyi biztonsága is problematikusnak látszott, az itt-ott még fellángoló harcok miatt, 1/4 12 tájban elmentek. A tűzoltók távozása után a bent lakók ügyeletet szerveztek, s azon voltak, hogy a tűz tovább terjedését megakadályozzák. November 7-én dél tájban, délután és este, három ízben is jártak szovjet katonák az épületben. Este a 35-ös teremben egy alezredes vezetésével tiszti bizottság tárgyalt Simon Ferenc és Szabó Károly jelenlétében Kossányi Bélával. Aznap külső erők az oltásnál nem segédkezhettek, mert kijárási tilalom volt. Este a kaput szovjet őrség szállta meg. A bent lakóknak le kellett vonulniok a „bunkerbe", ahonnan csak 8-án reggel jöhettek fel, s láthattak újra az oltáshoz, most már nemcsak a várbeliek, hanem az egyre nagyobb számban érkező, az épülettől távolabb lakó levéltári dolgozók részvételével. 8-ára virradó éjjel, míg a bent lakók lent voltak a bunkerben, tüzet fogott a II. emeleti, 57. sz. raktár is. A bent lakók egyöntetűen azt állítják, hogy november 6-án* sem a „bunkerébe való levonulásuk előtt, a délelőtt folyamán, amikor pl. Szabó és Simon 11 óra tájban, többek között, a raktárak ellenőrzése során, a 69. sz. raktárban több száraz belövés nyomára bukkant, és egy