Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár és a Zsigmondkori oklevéltár / 9–20. o.

A Magyar Országos Levéltár és a Zsigmondkori oklevéltár 13 A kiadatlan oklevelek kivonatolása során Mályusz adatszelektálási szempontokat is adott munkatársainak, de főmunkatársával, Fekete Nagy Antallal, aki a kivonatok ezreit készítette számára, nem tudott megegyezni a kivonatok felépítése tekintetében. Fekete Nagy Antal ugyanis — Fejérpataky szellemében — azt tekintette igazi kivonatnak, amely az oklevél írójának gondolatmenetét követi. Mályusz Elemér által másképp fogalmazva: fényképszerű. Ezzel szemben Mályusz Elemér a következőkben foglalta össze érveit és és saját munkamódszerét: „Belőlem hiányzott az érzék, de a kedv is, hogy a nótáriusok lelki életébe belehelyezkedjem és számomra logikátlan logikájukat megérteni törekedjem. Azt igyekeztem elérni, hogy az oklevél lényegének azt a mondanivalóját tartsam, ami a mai történész számára fontos, ezt a mai ember logikája szerint mondjam el ... a lényeget próbáltam meg rögzíteni magamban s ebből kiindulva úgy elrendezni, csoportosítani az oklevélben foglaltakat, hogy az az olvasó számára minél világosabb legyen."

11 — Feltehetően Fekete Nagy Antalból, aki mindössze két évvel volt fiatalabb Mályusz Elemérnél, szintén hiányzott az érzék és a kedv az iránt, hogy a középkori nótáriusok „logikátlan logikája" helyett megpróbálja megkeresni a „mai" történész számára fontos mondanivalót, ezért tovább készítette a „fényképszerű" kivonatokat, csupán a nagy terjedelmű ítéletlevelek egyes perfázisainak összevonásánál volt eredménye nála a kapott kritikának. Ezeket a „fényképszerű" kivonatokat Mályusz Elemér a kollacionáláskor úgy átdolgozta, hogy „abban néha kő kövön sem maradt". (Zárójelben kell megemlítenem azt a tapasztalatot, hogy ha az ember a kivonatok egy adatát meg akarja keresni az eredeti oklevélben, úgy azt Fekete Nagy Antal fényképszerű kivonata alapján hamarabb megtalálja, mint a mai történész számára átalakított gondolatmenet szerint készült fogalmazásban.) Meg kell állapítani, hogy Fekete Nagy Antal imponáló rutinnal készítette Mályusz számára az igen részletes kivonatokat bizonyára azzal a hátsó gondolatai, hogy az adatszelekciókat törlésekkel és összevonásokkal így könnyebb megoldani, és ezt Mályusz Elemérre hagyta, aki a hosszabb, bonyolultabb oklevelek kivonatait alaposan „átdolgozta". Megemlítendő, hogy Mályusz Elemér volt professzora másolatait munkái során maximálisan felhasználta. E másolatok alapján készítette el kivonatait, s ez esetben az adott oklevél leírásának végére zárójelben egy F. betűt tett jelezve, hogy a szöveg Fejérpataky László másolata alapján készült. Tette ezt olyan esetekben is (pl. Kapy, Perényi levéltár), amikor az eredeti oklevelek már letétként régóta az Országos Levéltárban voltak, s a jelek szerint az így készített kivonatokat nem is kollacionálta. Mályusz Elemér munkáját 1950-ig úgy végezte, hogy fogalma sem volt, miként fog megjelenni a Zsigmondkori oklevéltár I. kötete. A kötet, amely az 1387—1399. évek regesztáit és kivonatait ölelte fel, a Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok című sorozat 1. köteteként 1951 végén az akkor újonnan alakult Akadémiai Kiadó gondozásában látott napvilágot. A kötet megjelenésének előzményeit így lehet összefoglalni: Az 1940-es évek végén (1948-ban vagy 49-ben) pártkezdeményezésre létrejött a Tudományos Tanács, amelynek titkársága volt hivatva előkészíteni a Magyar Tudományos Akadémia átszervezését a szovjet rendszer mintájára. A Titkárság vezetője Gerő Ernőné Fazekas Erzsébet történész volt. Tanácsadói között két középkorral foglalkozó történész volt, Lederer Emma és Elekes Lajos. (Lederer akkoriban került az Országos Levéltárba, Elekes Lajos az egyetem elvégzése óta a Levéltár munkatársa, 1949 áprilisától annak főigazgatóhelyettese volt. Lederer Emma — szintén Fejérpataky-tanítvány — Mályusz Elemérrel egy időben járt az egyetemre, Elekes mint Lukinich Imre tanítványa Mályusz gyakorlatán is részt vett.) Ők karolták fel a Zsigmondkori oklevéltár ügyét. Ahogy akkoriban Elekes Lajos megfogalmazta: Zsigmond 50 évig uralkodott. Most indul az ötéves terv, évente egy 11 Uo. 944.