Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lakos János: Ismeretlen dokumentumok az Országos Levéltár 1956 novemberi égéséről / 135–153. o.

Ismeretlen dokumentumok az Országos Levéltár 1956. novemberi égéséről 137 Komjáthy Miklós az alábbiak szerint emlékezik: 1956. november 6-án kora délután ,,a város különböző pontjairól hívtak fel, mint aki a levéltárhoz közel, a Logodi utcában lakom, hogy ég a levéltár épülete. Ugyanígy hívták fel néhai Bottló Béla barátomat, aki a levéltárhoz ugyancsak közel, a Várfok utcában lakott. Azonnal siettünk és szinte egyszerre értünk a lángokban álló levéltárhoz. Egy szovjet tiszt tartóztatott fel bennünket. Tolmács útján közölte, hogy a Margitszigeten állomásozó szovjet üteg tisztje, látván, hogy a levéltárból lövöldöznek, ágyútüzet zúdíttatott az épületre. (Mint később kiderült, a levéltár portása nem zárta be a kaput, s a szovjet katonák elől menekülő fegyveres fiatalok így jutottak a levéltárba.)

10 ..." A háborús károk ,,Helyreállítása során a raktárak padlóját nem betonnal, hanem szabálytalanul, bitumennel fedték be. 1956-ban a bitumen a rázuhant lángoló papírtömegtől tüzet fogott. Az égő bitumenből felszálló füst és lángok láttán a szovjet katonák azt hitték, olajraktár gyulladt meg a kaszárnyának vélt levéltárban. Erre még erősebb ágyúzásba kezdtek. Bottló Bélával megállapítottuk, hogy az oltásra odasiető tűzoltók fecskendőit a Várban cirkáló szovjet tankok széttaposták, s így a segítségünkre jövő, várbeli barátainkkal csak vödrökben hordott vízzel tudtuk legalább az alsó raktárakat a teljes kiégéstől megmenteni. Nem mulaszthatom el külön is kiemelni néhai Kossányi Béla ny. főigazgatóhelyettest, aki a levéltárban lakók közül, nem törődvén az életét veszélyeztető lövöldözéssel, egyedül küzdött a tűz megfékezésével. A kezdetleges eszközökkel ez persze nem sikerült."... A két visszaemlékező szemtanú — ez szinte természetes — nem egyformán ítéli meg a történteket. Leglényegesebb különbség a szovjet tüzérségi tűz okát illetően van közöttük: míg Bojár szerint a levéltárépületben nem voltak fegyveresek, és onnan nem lőttek a szovjet csapatokra, addig Komjáthy a levéltárból való lövöldözést tényként kezeli. Több mint három évtized távolából nyilván nem lehet minden szempontból megbízható az emlékezet. Különösen így van ez akkor, ha a visszaemlékező nem tudja hiteles dokumentumokkal felfrissíteni emlékeit. Márpedig ilyen dokumentumokat Bojár és Komjáthy aligha használhatott fel. Jogos a kérdés: mi okozta valójában a katasztrófát, és volt-e lehetőség, lett volna-e mód annak elkerülésére vagy legalább a károk mértékének enyhítésére? Bojár véleményét alapul véve egyedül a forradalmat eltaposó szovjet csapatokat okolhatjuk. Komjáthy álláspontjának elfogadása esetén viszont azt kell feltételeznünk, hogy a fegyveres felkelők, a forradalmár szabadságharcosok hibáztathatok. Bojár egyértelműen ostorozza a tűzvész idején levéltárban tartózkodó levéltári alkalmazottakat, lakókat, őket okolja a ká.ok nagyságáért. A Magyar Országos Levéltárban nemrég előkerült egy dosszié iktatatlan irat. Ezek a dokumentumok az 1956. évi tűzvész okainak és körülményeinek kivizsgálásával megbízott bizottság jelentését és a jelentés alapját képező meghallgatási jegyzőkönyveket, valamint Ember Győző főigazgató dolgozók előtt tartott egykori tájékoztatóját tartalmazzák. "Az iratok több vonatkozásban pontosítják, illetve kiegészítik Bojár és Komjáthy visszaemlékezését, bár a vizsgálat nem tudta egyértelműen tisztázni, hogy a szovjet tüzérségi akció, illetve a tűz kitörése előtt idegenek bejutottak-e a levéltár épületébe, és lőttek-e onnan a szovjet csapatokra. Azt a vizsgálat kétséget kizáróan megállapította, hogy november 4-e után a levéltár melletti bástyán, a Bécsi kapu tetején és környékén „polgári ruhás fegyveresek tűntek fel", akiket november 6-án délelőtt 11 óra tájban Kossányi Béla — sikertelenül 10 A lefolytatott vizsgálat, amelyben vizsgáló bizottsági tagként Komjáthy Miklós is részt vett, ezt nem bizonyította. Lásd a 4. sz. alatt közölt iratot.