Levéltári Közlemények, 67. (1996)
Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Dominkovits Péter: Egy vidéki tudós kapcsolatrendszerének dokumentumaiból : válogatás Házi Jenő Sopron város főlevéltárosa levelezéséből, 1914–1944 / 93–134. o.
132 Dominkovits Péter 51. Sopron, 1943. április 20. Házi Jenő Lukinich Imrének Örömmel értestültem f. hó 14-én kelt soraidból, hogy a pozsonyi fényképezések ügye engem váratlanul érintőleg ilyen szerencsés megoldás felé terelődött. Nekem az az érzésem, hogy a legmegfelelőbb időben léptél közbe, mert máskülönben a fényképezési engedélyt más irányban használták volna fel. Hálás köszönet a gyors cselekvésért! Az Akadémia nagyhetére Pestre kívánok utazni, mikor is élőszóval ezt az egész kérdést alaposan megtárgyalhatjuk. Addigra egyről-másról remélhetőleg én is beszámolhatok, mert hogy a soproni okmánytár kinyomásával végre elkészültem, a felszabaduló időm egy részét a Pozsony vármegye történetére kivánom fordítani. Kováts Ferenc nehéz ember, de azért megpróbálom, hátha sikerül nála eredményt elérni. Az sem lesz nagy baj, ha kosarat kapnék, mert egy-két évre el leszek látva anyaggal, ha most a fényképezés megtörténhetik. Egyébként én szombaton kerestelek az Akadémián, mert az Orsz[ágos] Levéltárban két napon át tárgyaltuk a készülő levéltári törvényt és szabályzatot, azonban a portás mondása szerint 5 perccel hamarébb eltávoztál. Lakásodra sem mehettem, mivel délután már elutaztam. Ha az Akadémia nagy hetén megjelenhetek, akkor pótolni kivánom e mulasztásomat és ha a Méltóságos Asszonyom egészségi állapota meg fogja engedni, az egyik szabad délutánt kivánom e célból felhasználni. A közeli viszontlátás reményében, tiszteletteljes kézcsókomat küldve a Méltóságos Asszonyomnak, egyben boldog húsvéti ünnepeket kívánva maradtam szolgálatkész hived: Házi Jenő Géppel írt eredeti tisztázat. 52. Sopron, 1943. május 31. Házi Jenő Szekfü Gyulának 106 Nem tudom pontosan a naptári napot, amelyen 60. életévedet betöltöd, de az nem is lényeges, hanem csupán az, hogy a tisztelőid és jókívánságaikat kifejező ismerőseid köréből én nem kívánok elmaradni. Nem pedig annál kevésbbé, mint soha el nem múló hálával gondolok arra, amikor engem még 1912-ben felkaroltál a tudományos pályám kezdetén és mindig mindenben segítettél mindaddig, amig Bécsben tartózkodtál. 107 106 Szekfű Gyula (1883—1955) történész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Az egyetem elvégzése után a MNM-ban, a MOL-ban, majd a Haus-, Hof- und Staatsarchivban dolgozott. 1916-ban a budapesti egyetem magántanára lett, s 1925-ben az újabb kori magyar történeti tanszék tanára. 1946—1948 között Magyarország első moszkvai nagykövete. Életútjáról: Glatz Ferenc: Történetíró, nemzet, társadalom In: Szekfű Gyula: Forradalom után. 2. kiad. Bp. 1983. I—XXX. p., alapvető mű pályakezdéséről: Dénes Iván Zoltán: A ,,realitás" illúziója. A historikus Szekfű Gyula pályafordulója. Bp. 1976. 107 Hasonló meleg szavakkal emlékezik vissza öreg korában is: Kloss: Beszélgetés 1985. 71.
