Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Dominkovits Péter: Egy vidéki tudós kapcsolatrendszerének dokumentumaiból : válogatás Házi Jenő Sopron város főlevéltárosa levelezéséből, 1914–1944 / 93–134. o.

126 Dominkovits Péter tem Tőled Sümeghyrol, akit még akkor nem ismertem közelebbről. Nem akarok itt most arra kitérni, hogy őt valóban minden tekintetben olyan kitűnő, derék és kedves embernek ismertem meg, mint ahogy Te leirtad, hanem az Általad mondott alkalommal emiitett bizonyos félreértéseket szeretném eloszlatni. Mint mondtad, ugy érzed, mintha az utóbbi időben Sümeghy kissé visszahuzódóbb volna, minta valamiért talán neheztelne. Kötelességemnek tartom Veled közölni, hogy a vele töltött idő alatt Sümeghy ismételten megemlékezett Rólad, mindannyiszor a legnagyobb melegséggel, őszinte respektussal és barátsággal s én láttam, hogy a lelkéből beszél. Egy alkalommal azonban bizonyos szomorúsággal megemlítette, hogy az az érzése, mint ha Te — valami előtte ismeretlen okból — kissé meghüvösödtél volna vele szemben. Én persze, igyekeztem az ellenkezőjéről meggyőzni s ugy láttam, eredménnyel. Ismétlem tehát, nem akarom magam békebiróul feltolni, de igazán ugy érzem, hogy itt Közöttetek valóban valami véletlen, kölcsönös félreértés lehet, dacára annak, hogy mindketten voltaképen szeretitek egymást. Ilyesmi velem is többször megtörtént s néha — egy jóbarát révén — hasonló módon tisztázódott. Nagyon boldog volnék, ha ezúttal én lehetnék ez a jóbarát. Ez az érzés vezetett a fentiek elmondásában, egyébként elnézésedet kérem, hogy a dologba beleütöttem orromat. (Te olyan melegszívű ember vagy, meg fogod érteni, hogy vettem magamnak a licenciát a fentiekre.) Kedves Jenőm, nem szaporítom a szót tovább. Nálatok tapasztalt sokszoros szívességedet még egyszer őszintén megköszönve, zárom levelemet, abban a reményben, hogy itt Pesten hamarosan viszontláthatlak s megint elbeszélgethetünk. A Nagyságos Asszonynak szép tiszteletét és kézcsókját jelentve, a gyerekeket csókolja, illetőleg üdvözli (természetesen a csók a lányok közül csak azokra értendő, akiknél azt a korhatár megengedi) s Téged őszinte szeretettel ölel igaz tisztelőd és barátod Varga Bandi P. s. kérlek, lennél szives a mellékelt cédulát adlátusodnak átadni. Megkért valamire s most arra válaszolok, ül. az általa kérdezett adatokat irtam le a papírra. Géppel írt eredeti tisztázat. 43. Sopron, 1940. november 6. Házi Jenő Varga Endrének Köszönöm az okt. 26-iki leveledet. Annál kevésbbé vehetem zokon késedelmes Írásodat, mert arra nem is számítottam és amikor azt megkaptam, azonnal akartam arra én is válaszolni és ime mi lett a szándékomból? Bevallom, nem hittem volna, hogy ennyire gondos gazda légy, hogy figyelmed kiterjedjen — most már látom — csupán érzékenységből fakadt személyi vonatkozású olyan feltevésekre, amelyeknek semmi alapjuk sem volt. Ennek tisztázása a Te érdemed és ezért hálás vagyok Neked! Mivel e hónap második felében két hétre Pestre szándékszom utazni, ha a körülményeim ezt megengednék, rövidesen személyesen fogunk találkozni és élőszóval megtárgyalhatjuk mindazt, amit leveled során érintenem kellene. Annyit elárulhatok, hogy igen nagy kedvvel és sokféle tudományos kérdéssel foglalkozom, a közeli pesti utam is ezekkel kapcsolatos. Bízom abban, hogy Pesten a legtöbb engem foglalkoztató problémára pontot tehetek. Majd elválik!