Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Varga János: Szavakba kövült történelem / 183–196. o.

Szavakba kövült történelem 189 vissza. Közismert, hogy a hold szónak területi mértékegységet kifejező jelentésváltozata is ezen égitesttel áll összefüggésben: eredetileg azon földnagyság meghatározására szolgált, amelyet a holdnyugtától holdkeltéig eltelő időben, azaz egy nap alatt lehetett egy igával felszántani. De éppen ezen keresztül — közvetve — a szóban forgó égitesttel áll kapcsolatban a hold szónak egy másik ma már kiveszett, hajdanán adó vagy sarc értelemben használt jelentése is. Igaz, a nyelvészek az utóbbi jelentésű hold szót ugyancsak a középfelnémet Hulde szóból származtatják. Csakhogy a Hulde-nak egyáltalán nincs adóra vagy sarcra utaló értelme. Forrásainkból ismert a történelmi-etimológiai szótár által is idézett, ,censum... hold dictum" kifejezés. Teljességgel valószínűtlen, hogy a magyarok számára fogalmazott középkori magyarországi latin szöveg németül magyarázná meg a census jelentését. A szövegező vagy szövegezők nyilván azt kívánták hangsúlyozni, hogy a cenzust — tehát az adót — magyarul holdnak (is) nevezik. A tárgyalt hold eredetileg az a termésmennyiség lehetett, amelyet egy hold nagyságú föld adott, és jelentésátvitel útján tágulhatott azután általában az adó megnevezésévé. Hold előtaggal kezdődő összetett szavaink közt van egy, amelyet témánk vonatkozásában tanulságos közelebbről szemügyre venni. Ez pedig a holdudvar. Felhőtlen vagy gyengén felhős éjszakán a hold égitest körül — sajátságos fényelhajlás eredményeként — fénykoszorú látható; maga a hold ilyenkor kékes fehér, szélein enyhén vöröses színű fénymezőben ragyog. E tüneményre mondja a magyar, hogy udvara van a holdnak. E fénykoszorú egyrészt övezi, körülveszi a holdat, másrészt ezáltal kiemeli, növeli annak szépségét, és — valójában éppen ez a szerepe —fokozza ragyogását. Nos, mind a magyar hódol, amelyet régen holdul formában is használtak, mind a német holdén egyik jelentése tulajdonképpen ugyanilyen tartalmi funkciót hordoz: aki hódol, az tisztelettel, nagyrabecsüléssel övez vagy vesz körül valakit, ezáltal pedig emeli annak tekintélyét, elismeri annak felsőbbségét, egyszersmind saját alárendeltségét. Ugyanez érvényes a huldigen-rt is. Holdulni, hódolni tehát egyik jelentésében annyi, mint — hold és udvara kapcsolatának mintájára — azért és úgy venni körül valakit, olyan viszonyt alakítani ki valakihez, hogy ezáltal annak tekintélye, felsőbbrendűsége, ragyogása, a feléje irányuló tisztelet még inkább növekedjék, illetőleg mások számára is mind inkább kiemelődjék. Érdemes megjegyezni itt, hogy a holdudvar németül Mondhof, és e szónak a holdén és származékai alkotta szócsaláddal nincs semmi kapcsolata, továbbá az udvarol német megfelelői sem állnak a Mond-áal összefüggésben. E megfelelők egyike viszont a holden-re nyúlik vissza, hiszen az Einer Dame és az einer Frau huldigen kifejezésekben a huldigen azt jelenti, hogy udvarolni! A mondottak alapján egyáltalán nem kizárt, hogy „tisztelettel övez" jelentésében a magyar hold szót vette át a német és némi jelentésmódosítással holdén formában kezdte a „tisztelettel adózik", „hűséget fogad" értelemben használni. Mint átvételnek pedig, nem alakult ki igepárja, emlékét is csak az eredeti jelentéskör határai közt maradó huldigen = hódolatát-hűségét kifejezi, valamint a Huldigung — hódolat-hűségeskü szavak őrizték még. A hódol másik jelentése, amely valamiféle kényszerű indíttatású cselekvést: külső- és fölényben lévő — tényező előtt történő meghajlást, neki való megadást, az ő akarata alá rendelődést fejez ki, valamint igepárja: a hódít, amely első és eredeti értelmében „leigáz, uralma alá vet, alattvalójává tesz" jelentésű, szintén az égitestet jelölő hold szóra vezethetők vissza. Ebbéli jelentéstartalmuk azonban más úton alakult ki, mint az előbbiek. Eddigi ismereteink szerint a hódol — mégpedig holdol alakban — abban az értelemben, hogy az ellenség adófizetőjévé válik, a 15. század második felében bukkan fel nyelvemlékeinkben. Ennél jó száz évvel korábban kezdődött el az a folyamat, amelynek során Európa előbb délkeleti, majd középső részének népei előbb csak arra kényszerültek, hogy