Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.

DÓKA KLÁRA AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG BIRTOKAI (1726—1895) (Áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján) ESTATES OF THE ARCHIDIOCESE OF ESZTERGOM (1726-1895) - A SURVEY BASED ON THE SOURCES OF THE ARCHIDIOCESAN ARCHTVES: Based on the available maps and conscriptions, the study gives an outline of the archiepiscopal domain that played a special role in the Hungárián property structure. The study has been restricted primordially on land areas having served as a base of current agriculture and on the changes having occurred in utilization of land. Although the Esztergom primatial diocese was only the third after the Nagyvárad diocese of Latin rite and the Eger cathedral chapter, it was, however, not surpassed by them in richness. In the middle of the XVIIth century 11 towns, 84 villages and 20 farmsteads belonged to the domain located in North-Western Hungary. In the second part of the XIXth century, after the abolition of serfdom, the domain counted 95.983 cadastral yokes: 31 p.c. arable land and 38 p.c. forest. Against other large estates less part of the land was let out. The archidiocese cultivated the land domestically because the population granted enough workers. On the largest farmsteads model farms were organized already in the 1870s. Az egyházi birtokok a hazai birtokstruktúrában a történelem folyamán sajátos helyet foglaltak el. A középkorban a mindenkori uralkodók birtokadományozással gondoskodtak az egyház működéséről, fenntartva maguknak azt a jogot, hogy főkegyúrként érsekségeket, püspökségeket, káptalanokat alapítsanak, és felügyeletet gyakoroljonak — a XVI. századtól kezdve a kamarán keresztül — a birtokadományok felett. A birtokot megosztani, eladni, adósággal terhelni nem lehetett, jövedelmét cél vagyonként kellett kezelni az egyházi célok érdekében

1 Mint a köztörténetből ismert, a török korban az egyházi birtokok jelentős hányada elveszett, ami vonatkozott az általunk vizsgált terület egy részére is. 1688-ban I. Lipót ünnepélyes fogadalmat tett, hogy a javadalmakat visszaadja. Bár Kollonich esztergomi érsek maga is szorgalmazta a korábbi helyzet visszaállítását, a birtokviszonyok rendezetlensége még évtizedekig sok problémát okozott. Az uralkodó főkegyúri jogát a törvényhozás 1714-ben, 1715-ben, 1723-ban megerősítette,

2 sőt az 1715. évi törvény arra is lehetőséget adott, hogy az adományozott birtokokat visszavegye, ha azokról a javadalmasok nem megfelelően gondoskodtak. A felügyeleti jog gyakorlásában a kamara a továbbiakban is fontos szerepet kapott. Bár a reformáció a XVI. századtól az ország lakosságát vallási szempontból megosztotta, a vizsgált időszakban az egyházi birtokok jórészével a katolikus egyház rendelkezett, nagyságrendben követték a görögkatolikus, majd a többi felekezetek területei. A katolikus egyházban — fentieknek megfelelően — birtoka volt az érsekségeknek, püspökségeknek, káptalani testületeknek, valamint a szerzeteseknek, és az egyes településeken tevékenykedő plébánosoknak, tanítóknak is. A protestáns és egyéb felekezeteknél a püspöki birtokok minimálisak voltak, rendelkeztek viszont kisebb-nagyobb területekkel a református kollégiumok és egyéb iskolák, sőt a nagyobb gyülekezetek is. 1 Kosutány Ignác: Az egyházi vagyon tulajdonjogának alanyáról általában s különösen Magyarországon. Budapest, 1897. 80—86 2 1714: LCCIV. te., 1715: XVI. te, 1723: LXX. LXXI. te.