Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - R. Várkonyi Ágnes: A cenzúra metamorfózisai / 85–91. o.

A cenzúra metamorfózisai 91 umot, mivel sérelmező adatot közölt a magyar országgyűlésről, a rendek kérelmére bécsi kivizsgálás után a császárvárosban és Pozsony főterén hóhér éget el. Sashegyi pontosan ismerteti e hosszú átmenetre jellemző országgyűlési memoriálisok, evangélikus és katolikus responsumok, tehetetlen külön bizottságok sorát, követi az évekig elhúzódó döntések, s a döntésképtelenség eseteit. Miközben a polgárosultabb nemzetközi világ értékrendjét egyetemeket járó diákok és szabadabban mozgó kereskedők csempészett könyvekkel és újságokkal szállítják szakadatlanul. Végül a császár 1730. évi rendeletével az egyházi és világi irodalom cenzúráját szétválasztotta. Vizsgálatait záró mondata ismét Foucaultra emlékeztet: „Ezzel kezdetét vette egy lényegében 1848-ig fennálló gyakorlat: könyvtermelésnek és könyvforgalomnak s ezen keresztül az irodalmi életnek és a közvéleménynek rendszeres és intézményesített fegyelmezése az állami könyvcenzúrának a Helytartótanács kezében összpontosított eszközeivel."

23 Ami pedig ezután következett? A cenzúra újabb metamorfózisai, a lényeg változása nélkül. Van Swieten, Hollandia neveltje Mária Terézia mellett hatékonyabban próbálja érvényesíteni az állam érdekét, II. József létrehozza a birodalmilag centralizált cenzúrát, nagyobb játékteret engedve az egyéni szabadságnak, tolerálva az egyházak érdekeit. Majd ismét szigorítás következik.

24 A reformkorban már saját kutatásaim során figyelhettem meg, hogy ez a felvilágosult abszolutizmus után ismét megmerevedett ellenőrzési rendszer, a hatalom technológiája a könyv és az olvasó, a gondolat és a sajtó közé állított szűrőmechanizmus miként vált működőképtelenné és tört szét. A cenzúratanulmányokban Sashegyi Oszkár Magyarország történetének egyik legbonyolultabb és sajátos ellentmondásokkal terhelt kérdését nemzetközi szinten, általános érvényű rendszerben tudta leírni, s ebben rejlik alkotásának időtálló ereje. 23 Sashegyi, 1974. 53. 24 Sashegyi, 1958.