Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.

Városi tulajdon-nyilvántartás 81 (1773-ban először), in sessione Judiciaria (1774-ben először), vagy egyszerűen protocollum sessionale is (1778).

103 A betáblázás nyelve általában német vagy latin. Az első magyar nyelvű bejegyzést 1760-ban olvashatjuk. Ha a városban görög és zsidó kereskedők is működtek, akkor a bejegyzés lehetett görög vagy héber nyelvű is. Ez természetesen a bejegyzésnél nehézséget okozott. Görög nyelven és betűkkel írták be a könyvbe 1788-ban pl. Nikovits György 1200 Ft-ról szóló kötelezvényét. Görög nyelvű 10 200 Ft-os obligatiót német fordításban jegyeztek be 1812-ben bankócédulában, két pesti görög kereskedő javára. Az adós terhét minden ellenvetés nélkül előre elvállalta, nem kölcsön- vagy kamat-, hanem fizetési kötelezettségként.

104 A legrövidebb bejegyzéssel kétségtelenül Járfás Katalin dicsekedhet: mindössze annyit írtak a könyvbe, hogy adós maradt egy polgárnénak 19 Ft 45 kr-cal.

105 Ha a fizetés megtörtént, a bejegyzést rendszerint a margón történt megjegyzéssel kitáblázták (austabuliert, cassiert). A kitörlést külön szám alatt jegyezték be és ezt a számot az eredeti bejegyzésnél is beírták. Pl. „1844. március 8-án 497 szám alatt töröltetett". Van példa arra is, hogy a törlés bírósági végzéssel történt (1815).

106 A betáblázási könyveket nagy becsben tartották. 1793-ban a magyar királyi kamara kért jelentést róluk. A fehérvári városi levéltárban ekkor három (1714—1782, 1782—1788 és 1789-1793) kötetet őriztek.

107 Az 1810-es években külön bejegyeztették a sorozatos devalvációkból következő leértékelést, vagy kikötötték, hogy a tőkét jó pengő pénzben (ín guter klingender Müntzé) kell visszafizetni (1811). 1812 márciusában azzal a feltétellel tábláztak be 2000 Ft-ot, hogy ha a bankócédulák értékét leszállítanák, akkor egy ev múlva 1400 ft-ot, ha nem, akkor 2000 Ftot kell visszafizetni. 1813-ban intabuláltatott egy 900 Rft-ról szóló 1804. évi obligatiót a lángi tiszttartó. Megjegyzésként beírták, hogy mivel az összeget a felséges pátens szerint reducálták, a végösszeg 683 Ft lett.'

08 1840 szeptemberében az J840.XXI. te. végrehajtása során a városi telekkönyvi hivatalban új kezelési rendet vezettek be. A betáblázott követelések kielégítése iránti felügyeletre havonta másik két-két senatort jelölt ki a tanács. Októberben a polgármester és az első aljegyző jelentette, hogy milyen és mennyi adósság bejegyzéséről vezetett könyvet helyeztek el a telekkönyvi hivatalban. 1842-ben a telekkönyvvezető részt kért a betáblázási díjakból. A tanács azonban ezt megtagadta tőle, mivel a pénz a tanácson kívül soha senkit sem illetett (a jutalmazásról az 1839:

XII. te. intézkedett). Az egyik tanácsos mégis hajlandó volt a maga részéből adni a telekkönyvvezetőnek. Ez ellen a tanácsnak sem volt kifogása.

109 1843-ban a tanács azt állapította meg, hogy az új betáblázási törvény nem intézkedik a régi betáblázásokról, amelyekben a terhelt vagyon nincs megnevezve. így előfordul, hogy a végrehajtáskor (ha valaki ilyen követelést megnyer) a korábban intabulált hitelezők a végrehajtott összeget lefoglalják maguknak. A város utasította országgyűlési követeit, hogy a törvényhozás során ezt a hiányt pótolják.

110 103 Uo. 1767., 1769. okt. 13., 1770. dec. 17., 1773. nov. 3., 1774. márc. 16., Causae criminales et civiles No 229. 1773. «w Intabulationsbuch 1760. febr. 29., 1788. ápr. 19., 1812. szept. 25. 562. 105 Uo. 1790. jan. 12. No 25. '06 Protocollum judiciale 1815. okt. 20. No 695—700., Intabulationsbuch 1844. márc. 8. "" MOL E 210. Miscellanea No 2. Civitatensia No 28. Székesfehérvár, 1793. máj. 1. >°s Intabulationsbuch 1811. aug. 5. No 462., 1812. márc. 13. No 126., 1813. máj. 17. No. 376. 109 Protocollum sessionale 1840. szept. 1. No 1938., okt. 12. No 2134., 1842. nov. 4. No 3202. 110 Uo. 1843. jún. 9. No 2056.