Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.

Városi tulajdon-nyilvántartás 69 Egyetlen esetet ismerünk, amikor egy szabad királyi város a faluját nem maga igazgatta, hanem bérbe adta. 1804-ben Würzler Theophil a bécsi kamara engedélyével hat évre bérbe vette Pozsony város Prácsa nevű helységét. Évi 300 Ft bért fizetett. A favágási jogot nem kapta, a város ezért 50 öl tűzifát adott neki a szeszfőzéshez. A melioratio a bérlő számlájára történt, mivel ezáltal az ő bevételei nőttek. ígéretet kapott, hogy a bérlet lejárta után, újabb bérbeadáskor, őt fogják előnyben részesíteni. A bérlő 58 tehenet és 2 bikát vásárolt, berendezte a majorságot, az istállót, a rétet árokásással megjavította, a 30 éve nem trágyázott földet megtrágyáztatta, konyhakertet létesített és egy pálinkafőzőt állított fel. A birtok 24,5 jobbágy telekből, 161 jobbágyból, 26 kisházasból és 16 lakosból állt.

11 Az 1635:

XIX. te. megállapította, hogy számos szabad királyi város, valamint mezőváros, falu és puszta között a határok miatt villongások fordulnak elő, igen sokszor gyilkossággal, emberöléssel és marhaelhajtással. Ezért a törvény elrendelte egyes helyeken a határok felülvizsgálatát. Ezt követően (1639) Kassa város a bírót és a tanácsot tette felelőssé a határokért, a régi méták megújításáért. 1697-ben ezt, a felső-magyarországi városok mintájára, a tanácsok négyévenkénti kötelességévé tették. Az 1727. évi statútum szerint a tanács és a bíró feladata a határjárás, a határjelek megújítása.

12 A kellemetlenségek elkerülésére két jogeszköz volt: a határjárás (Umgehung der Grenze, reambulatio metarum) és a határigazítás (Berichtigung, rectificatió). Az első egy összejövetel, amelynek során a szomszéd birtokosok közösen bejárták a határt. A rectificatió az idővel tönkrement természetes és mesterséges határjelek kiigazítása és megújítása. Célja az ősterület által közrefogott részek helyreállítása; e tekintetben elévülés nem volt, vagyis az elvett részeket mindig vissza lehetett követelni.

13 A városlakók tulajdonának eredete, hogy a város a saját teljes tulajdonának egyes részeit magánjogi szerzés útján nekik engedte át. E javak tehát magánjogi úton keletkeztek, jogi természetüket a városi statútumok és szokások, valamint az ezek alapján kialakult városi jog határozta meg.

14 Királyi adomány a városi vagyonban csak egy esetben volt lehetséges: ha hűtlenség esetéből kifolyólag háramlott városi birtok a Koronára. Az ilyen vagyon lehetett királyi adomány tárgya, de ez a természetét nem változtatta meg, vagyis a városiból nem lett ezáltal nemesi vagyon. Az ilyen adományok is privilegiális formában, a magyar királyi kancellária útján történtek, a tulajdonképpeni királyi adományoktól mégis lényegesen különböztek, mivel nemesítő erővel nem bírtak; az 1647:LXXXVH. te. szerint az adományosok a polgári jog szerint birtokoltak.

15 Más volt a helyzet a városban lévő kamarai házakkal: ezeket meg lehetett adományozás útján is szerezni. A fehérvári kamarai házat pl. 1750-ben az uralkodó gróf Nádasdy Ferencnek, Fejér vármegye alispánjának adományozta. Az adomány levelet a veszprémi káptalan írta át és Vörös Pál megyei táblai ülnökkel együtt iktatta be Nádasdy Ferencet. 16 Frank Ignác elképzelhetőnek tartotta, hogy az uralkodó városi telket nemesi szabadságra emelve örök adományként adja, amely esetben, mint minden más nemesi jószágnál, ugyanazon következményekkel helye volt az ellentmondásnak. Erre azonban egyetlen példát sem találtam.

17 11 Uo. Fasc. 26. (565). 1804. dec. No 163. 12 Corpus statutorum II/2. 205., 315., 400. Kassa 1637., 1697., 1727. 13 Székesfehérvár Város Levéltára (A továbbiakban: SzVL). Acta politica et juridica. Sine numero, 1701. szept. 26., No 35. 1714. febr. 16. M Wenzel 1885. I. 314. » Uo. H. 135-136. 16 Acta politica et juridica. No 59. 1750. ápr. 29., No 76. 1750. máj. 4. 17 Frank 1845. I. 365.