Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Lakos János: Sashegyi Oszkár (1915–1994) / 5–7. o.

SASHEGYI OSZKÁR 1915-1994 A Levéltári Közlemények szerkesztőségében 1994 tavaszán született meg az elhatározás, hogy a folyóirat 1995-ös évfolyamának kötetével az 1995. március 5-én nyolcvanéves Sashegyi Oszkárt, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazgató-helyettesét fogjuk köszönteni. Nagy energiával láttunk a szervezőmunkához. Sashegyi Oszkár bel- és külföldi munkatársai, barátai és tisztelői széles körét kértük fel a tervezett kötetben való közreműködésre. Alighogy megérkeztek a felkérés elfogadásáról szóló válaszlevelek, szomorú, megrendítő hírt kaptunk: a leendő ünnepelt 1994. október 25-én eltávozott az élők sorából, így változtatta át ünnepi köszöntőnek szánt kötetünket emlékkötetté a kegyetlen sors, és így most nekem sem a tudós levéltáros, történész köszöntése, hanem a búcsúztatása a szomorú kötelességem. Sashegyi (Kranzly) Oszkár 1915. március 5-én született Budapesten. Árvaszéki ülnökként tevékenykedő édesapja fiatalon, 41 éves korában elhunyt, az akkor hatéves fiút és hároméves húgát az édesanya csekély özvegyi nyugdíjából tartotta el és neveltette. Sashegyi Oszkár abban a budai gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, amely 1924-től mint II. kerületi érseki katolikus, angol tagozatos reálgimnázium működött. Saját elmondása szerint zömmel kiváló paptanárok tanítottak ebben a gimnáziumban. Itt alapozta meg német, angol és latin nyelvtudását, és itt fordult érdeklődése a történelem, elsősorban a felvilágosodás korának történelme felé. így természetes volt, hogy érettségi (1933) után a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karának hallgatója lett. Két évig a magyar, német és angol szakokat hallgatta, majd a harmadik évfolyamtól csak az első kettőt. Német irodalomból Thienemann Tivadar tanítványa volt, aki jelentősen befolyásolta további pályafutását. Thienemannál választotta doktori disszertációs témáját, a cenzúra 1800 és 1830 közötti történetét. Professzora javaslatára kezdte meg kutatásait az Országos Levéltárban. Itt, a kutatóteremben ismerkedett meg Szimonidesz Lajossal, akitől — bevallása szerint — sokat tanult. 1938-ban fejezte be egyetemi tanulmányait, és szerzett magyar—német szakos középiskolai tanári oklevelet. 1939 elején summa cum laude minősítéssel tette le a doktori szigorlatot. Doktori disszertációja „Német felvilágosodás és magyar cenzúra 1800—1830" címmel jelent meg a Minerva Könyvtárban (1938). Sashegyi Oszkár egyetemi tanulmányainak befejezése és a Trefort utcai gimnáziumban eltöltött tanári gyakorlóév után 1939 februárjától 1940. november 6-áig tényleges katonai szolgálatot teljesített. Soron kívül szerelt le, mert állami ösztöndíjat nyert el a bécsi Collegium Hungaricumba az 1940/41-es tanévre. Helyét csak december végén foglalhatta el, ezért leszerelése után önkéntes gyakornokként rövid ideig az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott. Bécsben akkor a náci megszállás és a háború miatt kedvezőtlen viszonyok uralkodtak, nyomasztó volt a légkör, ennek ellenére nagy energiával folytatta cenzúratörténeti kutatásait elsősorban a Staatsrat rendkívül gazdag iratanyagában. Hazatérése után 1940. december l-jétől az Országos Széchényi Könyvtárba került vissza próbaszolgá-