Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Demény Lajos: XVII. századi történelmünk kiaknázatlan forrásai: a székely katonai összeírások / 53–65. o.

58 Demény Lajos Bethlen Gábor székely politikáját elemző tanulmányunkban

32 utaltunk már rá, hogy a fejedelem mennyire következetesen védte a hadiszolgálatot teljesítő szabad székely rendeket (lófőket és puskás gyalogosokat) a jobbágyosítástól/jobbágyosodástól, mindent félre téve elszántan követte az eljobbágyosodó/eljobbágyosított székelyek visszaállítását a hadkötelesek sorába. Mind az országgyűlések határozataiban vagy a Székelyföldre küldött biztosainak adott utasításaiban, mind politikai levelezésében hangot adott akaratának. Cserei Mihály a fejedelmi székely politika lényegére tapintott rá, amikor megállapította, hogy ,,holott a székelység szabadsággal élőnátio, s fegyvereivel szolgálja az országot, minden fejedelmek szorgalmatosan vigyáztak arra, hogy a közöttők való nemesség sem jobbágyságra valakit közülök ne állítson, sem a székelyek szántóföldit, örökségit örök áron meg ne vásároljon, hogy inkább a vitézlő rend ne fogyjon; és azért szoktak vala commissáriusok kimenni közikben, ha az ellen cselekedő nemes embert, rajta érnék vala, a jószágot is kifoglalván, toties quoties ötszáz forintig megbüntetik vala".

33 Bethlen Gábor mindezen túl főleg arra törekedett, hogy a Székelyföldre kirendelt biztosai által pontos tájékoztatást nyerjen a szerinte veszélyessé vált jobbágyosodás/jobbágyosítás méreteiről, időnként megismételt összeírásaikkal felmérjék a társadalmi mozgás mindenkori állapotát. Az 1616. év őszén foganatosított intézkedései is ezt bizonyítják. Új eleme volt Bethlen Gábor székely politikájának a székelyföldi jobbágyok megadóztatása, hogy ezzel gátat vessen az önkéntes jobbágyosodásnak. Az 1616. év október 9. és november 7. között tartott segesvári országgyűlésen a fejedelem rávette ,,az székely urainkat", hogy ,,az vármegyék módja szerint" a lófőből, drabantból és szabad székelyből jobbággyá lett székelyeket megadóztassa és „azoknak penig felszámolására bocsássa ő nagysága bizonyos meghitt embereit, kik a székelységnek állapotját tudják".

34 Elrendelte egy időben, hogy az előre kitűzött napon és „székes helyeken" a székely „lovagokat, gyalogokat" is megmustrálják.

35 A fenti határozatok előkészítését szolgálhatta az 1616. március elején készített székely katonai összeírás is. Ennek teljes kézirata mindmáig ismeretlen, de Kelemen Lajos közölte belőle a 6 lapnyi Gyergyószékre vonatkozó töredéket.

36 A szövérdi Gáspár János és Szentmártoni György által készített összeírás magába foglalta a székelyföldi főnépek, lófők, gyalogos puskások és szabadosok családfőinek névsorát. Bethlen Gábor részletes katonai összeírást készíttetett 1623-ban is. Noha ez mindmáig nem került elő, nem fér kétség hozzá, hogy valóban elkészítették és támpontja volt a későbbi I. Rákóczi György személyes jelenlétében és ellenőrzése alatt készített székely katonai összeírásoknak. A fejedelem már az 1620. augusztus 8-án kelt leveléhez fűzött saját kezű utasításaiban jelezte, hogy a megadóztatás céljából össze akarja íratni a jobbágyságra szegődött székelyeket. A végrehajtást a Székelyföldre kiküldött biztosaira bízta, és arra is utasítást adott, hogy miként kell az összeírás kimerítő pontosságát biztosítani. Meghagyta tehát Bethlen Istvánnak, hogy az 1618. évi kolozsvári országgyűlés végzéseinek

37 értelmében „ rendeljen és bocsásson mindenik székre igaz Commissariusokat, kik igazán Connumerálják az [adó alá eső] ekéket és az szerint szedjék fel [az adót] az tisztek". Az összeírást pedig úgy végezzék, hogy „minden faluban az tisztek négy-négy személyt, 2 lófőt, 2 darabantot, 2 jobbágyot kijelölhetnének és azok kiadhatnák igazán az ekeszámot"?

% A külön32 Debreceni Szemle. 1994. 33 Cserei Mihály: Erdély históriája (1661—1711). Európa Könyvkiadó. Budapest 1983. 182. old. 34 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. (A továbbiakban EOE) VII. 388. old. 35 Uo. 389. old. 36 Kelemen Lajos megjegyzi, hogy az erdélyi Múzeum Egyesület Levéltárában őrzött Lustra siculorum című kötetbe eredetileg hét, 1604 és 1640 közötti évekből származó lustrafíizetet kötöttek egybe — közöttük a 185—196. oldalakon található a különben eléggé megrongált gyergyószéki is. Hozzájuk később még 8 füzetet illesztettek". Lásd: Genealógiai Füzetek. V (1907). Évfolyam 71. oldalát. 37 EOE. VII. 491-492. old. 38 Történelmi Tár. 1908. 235. old.