Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.

38 Nagy István A porta egyenlőtlensége, bizonytalan volta megnehezítette a megfelelő adóösszeírások elkészítését. A bécsi udvari kamara és a magyar kamara ezért arra törekedett, hogy nem a bizonytalan nagyságú és népességű portát, hanem a jobbágycsaládot, az önálló jobbágygazdaságot tegye az adókivetés kulcsává. A kamarai elképzelések a királyi prepozíciókkal kerültek az országgyűlések elé. A királyi propozíció 1557-ben pl. azt kívánta, hogy ne a portákat, hanem a jobbágy házakat írják össze, és a házak száma után megállapított adóösszeget az egyes jobbágyok között osszák fel. A királyi előterjesztés 1566-ban minden olyan családra ki akarta vetni az adót, amelynek legalább 6 Ft-nyi vagyona volt, 1569-ben ezt a minimumot 10 Ft-ban kívánta rögzíteni. Az 1574. évi prepozíciójában a király „füstönként" kért 2 Ft-nyi adót. A fentieken kívül az uralkodók még számos javaslatot terjesztettek elő az adóegység tökéletesítése végett, a rendek azonban ezeket elutasították, s továbbra is az adózó porta régi formáját kívánták fenntartani.

49 Az adóösszeírás régi módszerének fenntartása sok igazságtalanságot és visszaélést okozott az adókivetésnél. A XVI. század második felében már igen nagy zavar uralkodott a porta és a telek értelmezése körül. A legnagyobb baj az volt, hogy a század vége felé az adózó porták száma egyre csökkent. Ez nemcsak a török pusztításnak, a lakosság elmenekülésének volt tulajdonítható, hanem az adózó porta nem megfelelő értelmezésének is. A rovok több esetben a telkeket nagyság szerint is megkülönböztették, s több résztelket számítottak be egy portába. A résztelkek után csak az adó megfelelő részét követelték meg. A telkek bevallása körül is nagy visszaélések voltak. A telkeket a földesúr, a falusi bíró is igyekezett eltitkolni a rovok elől. A rovok munkájára a megye, a szolgabírák, a földesúr nyomása nehezedett. Mindennek az lett a következménye, hogy népes felvakból is csak 6—8, 10 adózó portát tudtak összeírni. A porta megváltozását és számának nagy csökkenését mutatja, hogy 1549-ben 52 444, 1596-ban alig 18 000 portát tudtak összeírni a királyi Magyarországon (beleértve a török hódoltsági területnek a határ melletti részeit, ahol portánként a dica felét kellett fizetni), pedig a porták száma a XV. század végén az integer Magyarországon kb. 180 000-re rúgott.

50 A porták száma ugyan fogyott, ugyanakkor — ha nem is a portaszám csökkenésével hasonló mértékben — nőtt az egy portán belül található családok száma, mégpedig annyira, hogy a XVI. század végén egy adózó portára már 10—11 jobbágy-, illetve zsellérháztartás esett. A század közepén még csak 2—2.5 háztartás tett ki egy portát. A porta „megduzzadását" azonban nem követte az egy portára kivetett adó növekedése. A rendek, ha egyáltalában megszavazták az adót, továbbra is portánként csak 2 Ft beszedéséhez járultak hozzá. így történt ez 1583-ban is.

51 A rendek 1590 után, a tizenötéves háborúhoz szükséges költségek miatt változtattak szűkkeblű adópolitikájukon, 1594-ben portánként már évi 6 Ft-ot szavaztak meg,

52 1595-ben ez a megajánlás addig nem tapasztalt összegre, portánként 15 Ft-ra emelkedett. Ezt az adót a rendek nagyrészt maguk fordították csapatok felfogadására, s nem adták át a kamarának.

53 Az 1596. évre 20 Ft megszavazását kérte az uralkodó, ebből 12 Ft-ot a jobbágyok, 8 Ft-ot a földesurak fizettek volna. A rendek 18 Ft-ot szavaztak meg portánként, s ennek a felét a földesurak vállalták. Az adót a kamara adószedői hajtották be nemesi esküdtek ellenőrzése mellett.

54 A felemelt adó behajtását azonban továbbra is megnehezítette az adóporták csökkenése, amelyre az 1596. évi összeírás is rámutatott. A rendek ilyen körülmények között elfo49 Uo. 10—13. 50 Uo. 31-32., 37., 57., 1544-re Hofkammerarchiv. Wien. Hoffin. Ung. 1549. 903-906. 51 MOE. VH. k. 132—33. 1583. áprilisi országgyűlés. 52 MOE. VIII. k. 185—88. Esztergomi részleges gyűlés 1594. június. 53 Uo. 240. 1596. február-márciusi pozsonyi országgyűlés. 54 Uo. 241-42.