Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Borsa Iván: A zágrábi püspökség prédiálisai a XV. század elején / 19–27. o.

26 Borsa Iván viszont a prédiális ítélet minden ügyben a már említett négy kivétellel, ezekben az esetekben azonban a bírság harmada a prédiálisnak jár. A prédiális ítél calumniás ügyekben is, de ha az lopással kapcsolatos, úgy az ügy a comes elé tartozik. Ha a prédiális szabálytalanul jár el, homágiumával, 12 és fél dénármárkával felel az ispánnak. A birtokot illető perek a püspök vagy vikáriusa elé tartoznak, azokból bírság a comesnek nem jár. A püspöki tisztségviselők fölött sem az ispán, sem a prédiálisok nem ítélkezhetnek. — Korlátozza a szlavón nyelven pomagaynak nevezett kikiáltással való elítélést és azt a bíróság elé utalja.

37 A továbbiakban megtiltja az ispánoknak és alispánoknak a beszállásolást, megjelölt kivételekkel, egyben kiveszi alóluk a plébánosokat és jobbágyaikat, s ügyüket önmagának vagy lelkiekben helyettesének tartja fenn. — Biztosítja a püspöki szabad falvak (libera villa) jogait. Szabályozza, hogy a mardurinás telken (szlavóniai jobbágytelken) lakók mennyi munkára kötelesek és milyen feltételek mellett, továbbá miként távozhat a prédiális zsellére püspöki telekre vagy a prédiális valamelyik telkére. Ezt követően biztosítja, hogy a prédiális saját eladandó vagy vásárolt terményét vagy holmiját vámmentesen szállíthatja, de másét nem.

38 Az erdők őrzését illetően külön intézkedik a gaynak nevezett püspöki erdőkről, s külön a közerdőkről (silvepublice). Előbbiekről gazdasági vikáriusa, az utóbbiakról az ispánok és a püspöki officiálisok tartoznak gondoskodni, s azokból tűzifát mindenki vághat és elvihet, ha viszont a prédiálisok a püspöki jobbágyok és népek építkezéshez igényelnek fát, azt a prédiálisok és a püspöki jobbágyok által erdők gondozására közösen választott két officiális által kijelölt fák közül vághatják. — Ha a püspöki népek és jobbágyok közül valaki a telkéhez tartozó szőlőt elhanyagolja vagy tönkreteszi, viszont a vásárolt szőlejét rendesen műveli, távozása esetén ebből olyan értékben tartozik kártérítéssel utódjának, amilyen értékkel az elhanyagolt szőlő bírt. — A püspöki várjobbágyok földjükből nem adhatnak el, legfeljebb telekrészt, hogy a püspöki jövedelem ne csökkenjen. — A püspöki jobbágyok földet, szőlőt vagy más jószágot (boná) csak püspöki vagy vikáriusi levéllel adhatnak el, kivéve azokat a szabad püspöki falvakat, amelyek közös pecséttel rendelkeznek.

39 — Minthogy nagy, másképp főpapi (pontificale) pecsétje távol volt, ezt az oklevelet gyűrűs pecsétjével erősítette meg, de megjegyezte, hogy ez esetben ennek olyan ereje van, mint a másiknak, s ha nagypecsétjét meghozzák, szükség esetén mellé fogja helyezni.

40 Befejezésül még arra a körülményre is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a prédiálisok részére adott püspöki privilégiumok majdnem kivétel nélkül a zágrábi érseki levéltárban maradtak fenn. A XIV. század végén és a XV. század elején egyre gyakoribbá vált, hogy az előző püspök által adott privilégiumokat előbb tartalmi, majd teljes szövegű átírással erősítette meg az utód. Minthogy a privilégiumok a levéltári elmélet általános elveitől eltérően nem az érintettnél, a destinatariusnál maradtak meg, hanem azoknak bizonyára a püspökség „nyilvántartása" részére készített másodpéldányai, nyomon követhetjük, hogy a későbbiekben a megerősítés történhetett oly módon is, hogy a püspök — legalábbis a püspökségen maradt példányt — már nem írja át az előd vagy esetleg a saját privilégiumát, hanem azt megerősítő záradékkal látja el és pecsétjét ráfüggeszti. Erre a legrégibb példa Eberhard 1416 júliusában tartott közgyűlésén saját, 1398. október 12-én kelt, de csak gyűrűs pecsétjével ellátott privilégiumára utólag függesztette fel autentikus főpapi pecsétjét.

41 37 Uo. 274—275. 38 Uo. 275-277. 39 Uo. 277-278. 40 Uo. 278-279. 41 Uo. 515. (Hrvatski drzavni arhiv, Acta paulinorum 2-54 — DL 35291.) — Megjegyzendő, hogy ez az oklevél egyike a kevés kivételnek, amikor a privilégium a megadományozottnál, illetve annak birtokos utódjánál maradt meg.