Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - IRODALOM - Böőr László: Az Igazságügyminisztériumi Levéltár. Repertórium. Összeáll.: Kardos Kálmán. (Magyar Országos Levéltár, Levéltári leltárak, 89.) Bp., 1993. / 255–257. o.

Irodalom 255 AZ IGAZSÁGÜGYMINISZTÉRIUMI LEVÉLTÁR Repertórium Összeállította: KARDOS KÁLMÁN Budapest, Magyar Országos Levéltár, 1993. 227 p. (Levéltári Leltárak, 89.) ,,Repertórium:Tájékoztatási célú, egyrészt a legkisebb raktári, másrészt a legkisebb tárgyi egységek szintjén készült, szintetikus, kiadásra szánt levéltári segédlet... A levéltári anyag következő adatairól tájékoztat: cím vagy jelzet, kor, tárgy, terjedelem, rendszer, rendezettség, segédlettel ellátottság" — határozta meg Ember Győző terminológiai lexikonjában az egyik különösen fontos levéltári segédlet fogalmát és rögzítette a legfontosabb jellemzőit. A szabatos definícióból egyértelműen kitűnik, hogy a kutatás számára e rendkívül fontos — sőt, nélkülözhetetlen — kiadvány elkészítése valamennyi levéltárnak, levéltárosnak alapvető feladata kell legyen. A repertórium készítése — éppen a benne közölt adatok részletessége és megbízhatósága következtében — a levéltári anyag igen magas szintű rendezettségét igényli. Olyan szintű rendezettséget, az egyes tételek szintjéig történő feltárást, amelyet gyakorlatilag csak a lezárt irategyüttesekben, és csak többéves, évtizedes aprólékos, szorgos munkával lehet elkészíteni. A kitartó munka mellett azonban szükség van a repertóriumot összeállító levéltáros kellő szintű rendszerező képességére, az adott levéltár hivatal- és szervezettörténetének alapos ismeretére. Ilyen magas szakmai követelmények mellett a repertóriumok készítőinek még vállalniuk kell azt is, hogy fáradságos munkájuk eredményét csak viszonylag kevés kutató használja fel és a kollégák többsége is inkább más, nagyobb hírnevet biztosító, több jövedelmet nyújtó levéltári munkát végez. Véleményünk szerint ezek az okok is magyarázzák, hogy a korábban a repertóriumok megjelentetésében nagy hagyományokkal rendelkező Magyar Országos Levéltárban is csökkent az utóbbi években a megjelentetett repertóriumok száma. Éppen ezért vettük nagy örömmel kézbe az egyik legtapasztaltabb magyar levéltáros, Kardos Kálmán által összeállított és 1993-ban megjelentetett legújabb segédletet. Az Igazságügy-minisztériumi Levéltár anyagáról most közreadott repertórium két okból is felkeltette érdeklődésünket. Mindenekelőtt a levéltárba tartozó fond- és állagképzők iratanyagának különös jelentősége a tudományos kutatók számára. Aligha szükséges bővebben bizonygatnom, hogy az igazságügyi igazgatás, a legfelsőbb szintű igazságszolgáltatási, törvénykezési és ügyészségi munka, valamint a vagyonjogi kérdésekben a kincstár képviseletével megbízott szervek iratai mennyire jelentősek a magyar történelemkutatás számára, országosan és helyileg, gazdasági, társadalmi és politikai vonatkozásokban egyaránt. Maga a központi kormányszerv, az Igazságügy-minisztérium, nemcsak egy a polgári kori legfelsőbb államigazgatási szervek közül, hiszen tevékenysége — lévén valamennyi minisztérium jogi véleményező szerve, a korszak valamennyi törvényének és rendeletének, nemzetközi szerződésének jogi előkészítője — kihatott az egyéb szakminisztériumok munkájára is. Hasonlóan pl. a Magyar Királyi Kúria sem egy a többi bíróság között, „Minthogy az egykorú perrend szerint minden ügy feljuthatott a Kúriára, az iratok között az egykori Magyarország területén lefolyt minden jelentősebb per (politikai, nemzetiségi stb.) anyaga megtalálható." Ezek pedig a magyar és a mai szomszéd népek gazdaság- és társadalomtörténetének legalapvetőbb forrásai, amelyekben — kezdve az úrbéri perektől, a vagyoni viszonyokon keresztül az államellenes izgatásig — szinte mindennek meg kell lennie. Sajnos tudjuk, hogy nincs meg. 1956-ban, a Magyar Országos Levéltár raktáraiban a belövések következtében keletkezett tűz az Igazságügy-minisztériumi Levéltár anyagát sem kímélte. A rendkívüli mértékű iratpusztulást érzékelteti, hogy pl. a Magyar Királyi Kúria