Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Csetri Elek: Iratok Franciaország délkelet-európai diverziós terveihez, 1793–1796 / 221–234. o.
226 Csetri Elek kulcsfontosságú Mantova is birtokába kerül (február 2.). Akkor történt, hogy Vauchamp levél kíséretében fontos iratokat terjesztett a francia külügyminiszterhez. 22 Vauchamp írásából kiderül, hogy szerzője Magyarországban a Habsburg Birodalom elleni francia fellépés fontos támaszát látta. Jól informált barátja biztosította őt arról, hogy ,,a magyar nemzet csak a legnagyobb nyomásra adja meg az újoncokat s hogy mindaz, amit jóváhagy, csak kényszerből származik s végül, még azok is, akik nem rokonszenveztek a francia eszmékkel, torkig vannak a háborúval." 23 Másutt arról informálja felettesét, hogy a „lengyel forradalom vezetői kiterjedt és bizalmas kapcsolatban vannak a magyarországi elégedetlenekkel". Ennek kapcsán, mint nagyjelentőségű eseményről, a bécsi udvar ellen szőtt magyarországi összeesküvésről is megemlékezik: ,,Ekképpen, míg a lengyelek saját ügyeikben tevékenykedtek, ezzel egyidejűleg összeesküvés szövetett, amelynek szálai nagyon messzire nyúltak, Magyarországon ezt leleplezték még a lengyel forradalom előtt. Jelentős számú egyént elfogtak és a vezetőket: Martinoviczot, Sigrayat stb. lefejezték" — írja Vauchamp a külügyminiszternek. 24 Elmondja, hogy a kivégzetteket a magyar nemzet nem bélyegezte meg és az elégedetlenség az országban továbbra is fennáll, a nemzet bízik a sikerben és támogatja a felszabadítókat s az elégedetlenség bármikor kirobbanhat. Nyilván hasonló meggondolásból tartja fontosnak, hogy megküldje azoknak a személyeknek a névsorát, akikre számítani lehet és adja meg az Észak-Magyarországon állomásozó osztrák katonai erők és erődítmények listáját, leírását és helyzetét. Szerinte az elégedetlenség Erdélyre is kiterjed, ennek jeleként bővebben szól az 1784. évi felkelésről. 25 Látható, hogy az 1793. évi diverziós terv Ausztria ellen irányult, ugyanakkor Balkán központú és Magyarország kisebb súllyal szerepel benne. A katonai diverzió a Franciaországra nehezedő katonai nyomáson akart könnyíteni, Ausztria déli részén szeretett volna újabb frontot nyitni, elterelő hadműveletbe kezdeni. Annak végrehajtásában a kezdeményező kis francia expedíciós egység mellett a Porta erőire várt volna katonai szerep, de az egész diverzió lényegében a balkáni népek támogatására épült volna fel. Az utóbbiak részvétele arra a feltételezésre támaszkodott, hogy a balkáni népek készek Ausztria ellen hadba szállni. Bevezetőnk elején a Balkán népeinek helyzetére és álláspontjára részletesen kitértünk. Világos, hogy a XVIII—XIX. század fordulóján a balkáni népek alapvető célkitűzése a török iga lerázása volt. Annak a francia elképzelésnek tehát, hogy a Porta segítségével a Habsburg Birodalom ellen forduljanak, nem volt reális lehetősége. Nemcsak az 1793. évi tervben megfogalmazott török szövetség nem volt járható út a balkám népek számára, hanem ennek folyamánya, az Ausztria elleni fellépés sem. Ismeretes, hogy rövidesen az 1804—1813 közötti szerb felkelés került napirendre a Porta ellen és Oroszország szövetségében. Ezen mit sem változtat, hogy az Illír Tartományok idején a szlovének és horvátok kedvezően tekintettek a javukra szolgáló francia lépésekre. Az adott helyzetben francia diverzióra nem kerülhetett és nem került sor, Valcroissant tábornok előterjesztése pedig ad acta került. Az iratok második, 1796. végén datált csoportja Franciaország oldaláról tekint Délkelet-Európára, részletesen elemzi Lengyelország és Magyarország helyzetét és sokban nagyon jól informált. Világosan látszik belőle, hogy a franciák Habsburg-ellenes felkelés kirobbanására számítottak Magyarországon. Noha e tekintetben nem elég reális az iratokból kirajzolódó prognózis, a benne foglalt egyéb adatok, a magyarországi és erdélyi hely22 Francia Külügyminisztérium Levéltára — Archives du Ministére des Affaires Étrangéres. Paris. Tom. 365. p. 257-265. 23 Uo. Vauchamp — Delacroix külügyminiszterhez. Párizs, 1796. dec. 23. 24 Uo. Vauchamp — Delacroix külügyminiszterhez. Párizs, 1796. dec. 23. Melléklet. 25 Uo. Vauchamp — Delacroix külügyminiszterhez. Párizs. 1796. dec. 31-i Mellékletek.
