Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nyulásziné Straub Éva: Útmutató a genealógiai és családtörténeti kutatáshoz a Magyar Országos Levéltárban / 167–181. o.

NYULASZINE STRAUB EVA ÚTMUTATÓ A GENEALÓGIAI ÉS CSALÁDTÖRTÉNETI KUTATÁSHOZ A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN

1 GUIDE TO GENEALOGICAL RESEARCHES IN THE HUNGARIAN NATIONAL ARCHIVES: The author gives information to researchers who know little of the basic professional literature and archival sources available to studies in genealogy and heraldry. In consequence of the content of the archival collections the sources contribute primarily to the research of the Hungarian noble families. This study indicates also those archival series and microfilm copies of church registers that are primary sources of ignoble genealogy. The basic aim of the study is to promote research work in the Hungarian National Archives, however, in order to ensure the most complete research work, the most important types of documents kept in other archives are presented too. Az egyén identitástudatának egyik fontos eleme az, hogy ismerje származását, gyökereit. A feudalizmusban a kiváltságok és jogok öröklése az egyénnek elemi érdekévé tette származásának ismeretét. Éppen ezért a nemes családok iratai között fontos helyet kaptak a leszármazást igazoló iratok és genealógiai táblák. A polgári jogrend kialakulásával megváltozott öröklési rend, a törvény előtti egyenlőség, témánk szempontjából a nemesi kiváltságok megszüntetése, háttérbe szorította a leszármazás mélyre visszanyúló bizonyításának szükségességét, ezzel párhuzamosan a leszármazást bizonyító iratok őrzésének fontosságát. A mai ember számára — s ez nemcsak a hazánkban élőkre jellemző — általában kielégítő, ha ismeri szülei származási adatait, a nagyszülők családjáról már ritkán érdeklődik. Az 1930-as években a nagyszülőkig visszamenően szükségessé vált anyakönyvi kivonatok beszerzése elsősorban a középréteget érintette és nem segítette az egészséges családtörténet felé fordulást. A II. világháború után Magyarországon senkinek sem jutott eszébe, hogy családja történetét kutassa, vagy esetleges családi címeréről említést tegyen. A kisméretű és felületes családtörténeti és heraldikai érdeklődés oka azonban nem csak a kelet-európai politikai nyomással magyarázható. Az 1970-es években indult meg hazánkban ismét a családtörténeti és a heraldikai kutatás, igen elszórtan és elsősorban külföldön élő rokonok megbízására hivatkozva, majd a 80-as években saját érdeklődést is nyíltan vállalók részéről. E családtörténeti kutatások azonban csak kis számban mutatják azt a természetes érdeklődést, hogy az egyén megismerje családja minél messzebb visszanyúló történetét. Az esetek zömében megáll az érdeklődés a nemesség vagy/és címert szerző ős felkutatásánál anélkül, hogy a két végpont közti leszármazás hitelt érdemlő levezetése megtörténne. S ha talán túlzott is azt állítani, hogy a magyar családtörténeti kutatás azonos a nemességkutatással, alapvetően mégis erre koncentrálódik. Ennek azonban rendkívül összetett társadalmi és történeti okai vannak, mely külön szociológiai tanulmány témája lehetne. 1 Az Archívum Vol. XXXVII. K. G. Saur München—New York—London—Paris, 1992. 242—254. megjelent cikk átdolgozott, bővített változata.